iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

Alkotmányok

2014. január 23. 12:43 - politics&islam

 

Egyiptomban az új alkotmánytervezetet megtámogatta a népszavazás. Napokon belül várható a katonai főparancsnok Abdulfattáh al-Szíszí tábornok bejelentése: lemond katonai beosztásáról és indul az elnökválasztáson. (Ennek feltételéül ugyanis az új alkományt támogató sikeres referendumot szabta.) Az ideiglenes köztársasági elnök, Adlí Manszúr így rögvest kitűzi az elnökválasztás időpontját, ahol – hadd ne jósoljak, hány százalékkal – elsöprő győzelmet arat majd az akkor már ex-tábornok. És az egyiptomi vonat szépen visszaáll az eredeti pályára. Na jó, mondjuk, majdnem ugyanarra a sínre. Mindenestre egy, az eredetivel minimum párhuzamosan futóra.

Nézzük meg egy kicsit, hogy a most 98,1%-kal megtámogatott alkotmány hol és mennyiben tér el a 2012-estől, mennyiben új s mennyiben osztja fel a hatalmat másképp, mint a múltban. Az előzőt a Muszlim Testvériségből (MT) érkezett elnök, Muhammad Murszí alatt támogatta meg a nép. Mégis: az a médiában elterjedt értékelés, miszerint a 2012-es iszlám-közép (ha lehet így fogalmazni), az MT és a radikálisok (Fény/Núr Párt) szakértői által meghatározott alaptörvényt nem lehet teljesen a Testvériségnek tulajdonítani, miként a mostanit sem a katonai/erőszakszervezeti intézményhálózat kizárólagos érdekeit érvénysítő kreálmánynak.

Az új alkotmány preambuluma szinte teljesen mentes az iszlám említésétől. Az iszlám történelemszemléletének megfelelően időrendben említi az ország földjéhez és múltjához köthető Mózest majd a gyermek Jézussal ide menekülő Máriát s végül az iszlámot. A sorokból nehezen ovasható ki hierarchizálás. (Aki akarja, prsze megteheti.) További érdekesség az alkotmány bevezetőjében, hogy az ország modern kori történelmének és identitás-megalapozó eseményeinek sorában – az 1919-es forradalom, a Szabad Tisztek 1952-es rendszerváltoztatása és az 1956-os szuezi háború után – egymás mellett említi meg a katonai rezsimet megingató 2011. január 25-i tüntetéseket és az azután létrejövő iszlamista kormányt elsöprő 2013. július 30-i megmozdulásokat. Ez utóbbit „jelnek és jó hírnek” (إشارة وبشارة) nevezi. Így aztán minden együtt van. Kapott gesztust midenki.

Az „egyiptomi identitásáról” szólva kikerült az alkotmányból a korábban a szalafita Fény/Núr Párt által belekényszerített kitétel, miszerint az iszlám jog (شريعة) alapelvei a szunnita társadalom életének valamennyi szegmensére teljes körű választ adnak. További, az új szövegből kikerült pont a prófétákat érintő blaszfémia azonnali büntetőjogi felelősségéről szól. (Mindez persze nem jelenti a teljes – azaz muszlim és keresztény – egyiptomi társadalomban a blaszfémia teljes körű elítélését.)

A vallás és állam különleges viszonyát érinti az a változtatás, hogy törölte az állam beavatkozási jogát a család intézményének megőrzésében, valamint az Azhar Egyetem – azaz az ország spirituális – vezetőjének csorbította azon jogát, hogy ő a vallási kérdések csorbítatlan, teljes körű jogértelmezője.

A vallási kérdések mellett a másik érzékeny pont a köztársasági elnök jogköre. Amivel nem volt olyan személy, aki ezzel nem élt volna vissza az elmúlt évtizedekben. Ennek a mostani szöveg is – finoman szólva – teret ad. S mivel borítékolható, hogy ezt a posztot újra katona (al-Szíszí) fogja betölteni, ez az elnöki jogkör kiszélesítése nem más, mint a katonai/erőszakszervezeti diktatúra újbóli – talán még erőteljesebb – hatalomba emelése.

Az új alkotmány szerint az elnök továbbra is maga nevezheti ki a parlamenti képviselők 5%-át. Nem köteles továbbá miniszterelnöknek kinevezni a választásokon győztes parlamenti párt vezetőjét. Ez, tekintve az elmúlt évek egyiptomi eseméményeit, jelentős mozgástérrel és befolyásolási lehetőséggel ruházza fel az elnököt. Az általa preferált pártot hozhatja ezáltal helyzetbe. Emellett a köztársasági elnök részt vehet a stratégiai tárcák (belügy, külügy, védelmi és igazságügyi) kinevezésében. Ez az eddigi tapasztalatok szerint a kinevezés jogával egyenlő. Így a kormány – csakúgy mint az elmúlt hatvan évben – a köztársasági elnök akaratának végrehajtó testületévé degradálódhat.

Az erőszakszervezti intézményhálózat mozgásterének és befolyásának visszaépítését is kiolvashatjuk az új alkotmány szövegéből. Míg a 2012-es szöveg az államnak (a parlament és a kormány) felügyleeti jogot ad a katonai költségvetés felett, ez immár úból megszűnik és teljes mértékben a Fegyveres Erők Legfelső Tanácsa (المجلس الأعلى للقوات المسلحة) jogkörébe utaltatik. Ugyancsak a Tanács joga – a szöveg szerint két köztársasági elnöki ciklusra kiterjedő ideiglenes jelleggel – a védelmi miniszter kinevezésébe való beleszólás. Ezzel az amúgy is az elnöki jogkörbe utalt kinevezést biztosították ki a katonai vezetésnek.

A 2012-es alkotmányban erősen elnöki felügyelet alá helyezett rendőrség visszakapja korábban élvezett „szuverenitását”: újból felállítják a legmegbízhatóbb (kinek?) magas rangú rendőri vezetőkből álló a Rendőrség Legfelső Tanácsa (مجلسٍ أعلى للشرطة) nevű grémiumot – a most biztosan katonai múltú – elnök melletti újabb kettős biztosítás érdekében. A tanács  a köztársasági elnök által „kinevezett” belügyminiszeterrel együtt fogja felügyelni a rendőrség munkáját. Ez a visszaérést biztosíthatja azon régi rendőri vzetőknek, akiknek hatalomból való eltávolítása a 2011. január 25-i tüntetéssorozat egyik fő követelése volt.

Az igazságszolgáltatás területén az alkotmánybíróság gyakorlatilag visszakapta mindazokat a jogosítványokat, amelyeket a 2012-es alkotmány elvett tőle. Az előző alaptörvény ugyanis az alkotmánybíróság jogkörét korlátozni igyekezett a politikai jogok gyakorlása, a parlamenti, helyhatósági és elnökválasztások témakörére.

A szekuláris erőszakszervezeti hálózat az iszlamisták politikai szándékainak korlátozására visszaállította azt a 2102 előtt létező szabályt, amely újonnan megtiltja vallási alapú politikai pártok létrehozását (az új alkotmány 74. pontja) és az állam deklarált feladatává teszi a terror elleni harcot és pénzügyi forrásainak felszámolását (237. pont).

Ugyanakkor számos vallási- és etnikai kisebbségeknek tett gesztus olvasható ki az új alkotmány szövegéből. Kötelezi a parlamentet a károkat szenvedett templomok renoválására (236. pont), vagy például az állam kötelességévé teszi a núbiai lakosság kultúrájának védelmét (236. pont).

A 2012-es alkotmány tíz évre tiltotta el a politikai élettől az előző rendszer prominens képviselőit. Az új alaptörvényben már nem találhatunk erre vonatkozó megszorításokat. Ez nemcsak az iszlamisták számára lehet rossz üzenet, hanem a kisebb társadalmi bázisú, bár véleményét kétségtelenül jó hangosan artikuláló szekuláris világi politikai csoportoknak.

A szabadságjogok terén sem ad az új szöveg semmivel sem többet, mint amennyit ezen a téren a lakosság „élvezhetett” a „tavasz” előtt. A változtatások egy irányba mutatnak: a hagyományos, az országot hatvan évig irányító állami struktúrákat, a hadsereget, a rendőrséget és csatolt részeiket, valamint az általuk irányított-befolyásolt igazságszolgáltatást igyekeznek eredeti helyzetükbe visszaállítani.

A két évvel ezelőtti népszavazáson a jogosultak 32,9%-a vett részt. Közülük csaknem kétharmad, 63,8% szavazott az alkotmány mellett.  A mostani referendumon kicsit magasabb volt a részvétel: 38,6%-os, s ezen belül a támogatók aránya elsöprő, 98,1% volt. Más szóval: két éve tízmillió szavazópolgár állt az alkotmány mellett, most pedig ennek duplája, húszmillió. A jogosult ötvennégyből. 

Ez is eredmény. Örüljünk ennek. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr15778131

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása