Vagy import. Attól függően, honnan nézzük. Az utóbbi időben kicsit a mi európai politikai/kultúrális alrégiónkkal foglalkoztam, erről szkeccsölnék ide egy kis írást.
A Boszniából és az albánok lakta területekről (elsősorban Koszovóból és Albániából) Szíriába származott és származtatott iszlamistákról lenne szó; kicsinyt. Itt egy viszonylag friss interjú olvasható a polgárháborúban különféle iszlamista csoportok oldalán harcoló külföldi harcosok számáról. Ugyanettől a szakértőtől (Aaron Y. Zelin) egy korábbi cikkben kissé mélyebbre hatoló vázlatot is olvashatunk.
Az ezekben megjelent adatok persze folyamatosan változnak, miután a dzsihádista export-import vállalkozás igencsak felfutott az utóbbi hónapokban, hetekben. A téma ugyancsak jó ismerője, az albán származású Muhammad M. al-Arnaút, a jordániai Ál al-Bajt Egyetem professzora a a Szíriában jelenleg aktív balkáni kontingens számát 500 főre teszi. E harcosok többsége Boszniából illetve Koszovóból érkezett a dzsihádisták által hirdetett nemzetközi háború jelenlegi első számú frontjára.
Az iszlamista harcosok toborzása egyik országban sem eseti. Miként bosnyák titkosszolgálati miniszter Fahrudin Radončić december 19-én adott interjújában elmondta, hogy komoly szervezés áll a boszniai fiatalok Szíriába utaztatása mögött s megerősítette, hogy mindezt egyre mélyebben derítik fel a biztonsági szolgálatok. Radončić szerint a folymat véglelges felszámolásához egy, az 1995-ös törvényhez hasonló fellépés szükségeltetne, amikor a boszniai háborúba érkező külföldi dzsihádisták kaptak „terrorista” jelzőt és a Dayton-i egyezmény aláírása után hatékonyan megkezdődhetett jelenlétük felszámolása. A titokminiszter szerint most ekként lehetne megakadályozni az országra (és a Balkán egészére) még nagyobb veszélyt jelentő tömeges dzsihádista hazatérést.
A bosnyák fiatalok főként a Nuszra Frontban (جبهة النصرة) és az Iraki és Szíriai Iszlám Állam Szervezetében DÁIS (الدولة الإسلامية في العراق والشام) exponálják magukat. Merítésük pedig – a mecsetek mellett – elsősorban a boszniai egyetemeken történik. A Dnevni avaz című lap decemberben hosszasan ismertette Anis Magis bihaći egyetemista esetét, aki az angol tanszék végzős diákjaként, már az egyetemen részt vett az iszlamista tagtoborzás előszobájának tekinthető Együttműködés (Solidarnost) szervezet munkájában mint fordító, majd friss feleségével – elfogadván egy eképpen igencsak gyanús törökországi ösztöndíjat – hamarosan a DÁIS egyik Aleppó környéki csapatában bukkant fel - immár mint Abú Szaláhuddín al-Mudzshir mozgalmi néven futó fegyveres harcos. A boszniai sajtó még hetekig izmozott az eseten; a végeredmény pedig a toborzás, a beszervezés, az utaztatás, a kiképzés és a csatasorba állítás teljes spektrumának feltárása lett.
Koszovóban a hivatalos vallási szervezet, a Naim Tërnava vezette Koszovói Iszlám Közösség (Bashkësia Islame e Kosovës – BIK) mindeddig gyakorlatilag hallgatott a témában. 2012 óta a helyi és a nemzetközi sajtó több alkalommal igyekezett kihúzni belőle valamiféle hivatalos állásfoglalást – sikertelenül. A hallgatást pedig sokan a csendes támogatás jeleként értelmezték. Ami nem kizárt, miután a BIK erősen függött és függ Öböl-menti pénzügyi támogatóitól (is), akik mindeközben a radikális iszlamisták pénzügyi csapjait is kezelik.
Arnaút szerint a vallási hatóság (és a kormány) tiltakozásának elmaradása ösztönözhette a közelmúltig koszovói fiatalok tucatjait, hogy – a gazdasági nehézségek ellen is menekülve – vándorbotot, majd a közel-keleti helyszínen Kalasnyikovot fogjanak a kezükbe. Tovább erősíthette ezt a mozgást, hogy az országos mufti fia, Haris Tërnava az utóbbi időben több társadalmi összejövetelen maga is hangoztatta Szíriába utazási szándékát, hogy úgymond „mártírként” essen el a szent háború mezején.
Az országos vallási vezetésben Naim Tërnava pozíciói egyébként megerősödtek a közelmúltban. Miután legfőbb riválisát, a mérsékelt vallási vehetőként elkönyvelt – és a koszovói fiatalok szíriai polgárháborúban való részvételét ellenző – Xhabir Hamitit sikerült kigolyóznia Legfelső Tanács éléről, sikerült megváltoztatnia a szervezet alapszabályát, így újra (harmadszor) is jelöltetheti magát a főmufti posztjára.
Valószínűleg ennek érdekében és/vagy az Európai Unió nyomására elmozdulás tapasztalható Tërnava és általában az egész vallási vezetés (sőt, a kormány) Szíriával kapcsolatos eddigi álláspontjában. Tavaly december 7.-én Tërnava főmufti hivatalosan kijelentette, hogy „a Szíriába való utazás és az ottani harcokban történő halál nem jelent mártíromságot”. Érvként pedig azt hangoztatta, hogy „a Szíriában folyó harcok nem a hit győzelméért folynak, hanem személyes érdekeket szolgálnak”. Ezt követően a koszovói állambiztonsági szervezetek megkezdték a Szíriából visszaszivárgó dzsihádisták szűrését a pristinai repülőtéren. Hamarosan pedig várható, hogy a parlament elfogadja azt az új törvényt, amely megtiltja koszovói állampolgárok számára, hogy külföldi fegyveres konfliktusban vegyenek részt.
Az elmúlt napok egyik – meglehetősen mínuszos – európai híre volt, hogy a belga külügyminiszter szerint jó kétszáz belga állampolgárságú iszlamista harcosból már legalább húszan életüket vesztették Szíriában. Ennek kapcsán merült fel – a sajtó szintjén eddig még igencsak haloványan – a majdani iszlamista kontingens visszatérésének a veszélye. Nemcsak a Balkánra, hanem Európa más államaiba is. Érdemes figyelemmel lenni erre is.
