Miként itt tapasztalom, a szíriai polgárháború begyűrűzése Libanonban nem csak a politikai életben vált ki rendkívül veszélyes szituációt. Legalább annyi robbanásveszélyes a helyzet a gazdaság és a társadalom szintjén. A szomszédban folyó lassan három éves fegyveres konfliktus miatt mára csaknem egymillió (914000) menekült érkezett Szíriából. Ez az „eredeti” libanoni lakosság több mint egynegyede! (Gondoljunk egy kicsit bele: ez olyan mintha Magyarországra valamilyen hipotetikus konfliktus, katasztrófa vagy bármi más miatt két és félmillió menekült érkezne. Mit tudna avval kezdeni a magyar állam? Meg a lakosság?)
Ez a menekültáradat súlyos gazdasági problémákat okoz Libanonnak. Annak az országnak, amely a 2008-tól kezdődő globális gazdasági válságból szinte semmit sem érzékelt. Illetve a jelentős Egyesült Arab Emirátusokbeli, Szaúd-Arábia-i és kuvaiti tőkemenekítések hagyományos úti céljaként szerepelő híre/hírhedt bankrendszere révén még profitált is. 2007 és 2010 között a GDP átlag több mint 8%-kal nőtt évente! (2007:9,9, 2008:9,5, 2009:7,0, 2010:8,8). A sog „arab tavasz” kirügyezése majd késleltetett szíria begyűrűzése azonban visszavetette ezt az imponáló fejlődést: 2011-ben ez a növekedés más csak 1,5, 2012-ben 2,0%-os volt és várhatóan idén is annyi lesz. Ez egy – még a nem jelentéktelen kivándorlási rátával együtt is – jelentős természetes népességnövekedést produkáló országban igen kevés. Az előre nem kalkulált milliós menekülttömeg megjelenésével pedig még inkább elégtelen. (Mindeközben a 2010-es 10%-os munkanélküliség mára 20% fölé emelkedett.)
A libanoni gazdaság – miként a politika, a társadalom, a kultúra – ezer történelmi szállal kötődik Szíriához. A szomszédban dúló pusztítás következtében a bejrúti pénzügyminisztérium szerint legalább 7,5 milliárd dolláros veszteség érte a libanoni gazdaságot. Az elmúlt három évben a pénzügyi nehézségeket megélő kormányzat 2.1 milliárd dollárt volt kénytelen költeni a beérkező százezres nagyságrendű szíriai menekülttömeg ellátására és a fél évszázada „megszokott” mintegy háromszázezres méretű palesztin kontingens életkörülményeinek fenntartására.
A gazdasági növekedés drámai csökkenését fokozta, hogy az arab világ egyetlen ténylegesen működő nemzetközi gazdasági szervezete, az Öböl Menti Együttműködési Tanács (مجلس التعاون الخليجي) a szíriai helyzet eszkalálódása miatt több közleményében felhívta állampolgárai figyelmét, hogy kerüljék el Libanont, sőt adminisztratív intézkedésekkel igyekezett is megnehezíteni ezeket az utazásokat. Ezek a lépések a ország idegenforgalma számára súlyos csapást jelentett. (Különösen ezekben az években, amikor a fő turistaszezont jelentő nyárra esett/esik a Ramadán hónapja is.)
A több százezres szíriai menekültkontingens ellátása különösen a Szíriával leghosszabb határral bíró Északi-Bekaa-völgyben jelent súlyos gondokat. Itt a települések több mint felében a menekültek száma nagyobb, mint az eredeti lakosoké. A szíriaiak lakással, élelemmel, s – amennyiben lehetséges – munkával való ellátása rendkívüli kihívást jelent a kormányzat számára. A Bekaa-völgyi régióban ez igen nehezen megy, ami egyre erősödő elégedetlenséget eredményez az itteni menekültek és a helyiek között. A kormányzatnak azért is kell mindenáron megoldani az itteni helyzetet, mert az a vidék a kormányban kikerülhetetlen befolyással bíró síita Hezbollah egyik fő társadalmi bázisának lakóhelye.
A menekültek lakhatása sincs megoldva. Bár a hivatalos statisztikák arról szólnak, hogy a szíriaiak 70% rokonoknál, ismerősöknél és bérelt lakásokban talált szállást, valójában többségük sátortáborokban, befejezetlen házakban, garázsokban, bódékban húzza meg magát. A téli hónapok pedig, amikor a szegényebb libanoniak számára is súlyos gondot jelent a fűtés, különösen nehezek a szíriaiak számára.
Ugyancsak óriási kihívás, hogy a menekültekkel érkező nagyszámú gyermeksereget – legalábbis ideiglenes jelleggel – be kell integrálni a libanoni iskolai rendszerbe. Elsősorban persze a legolcsóbb állami kezelésű iskolákba, amelyek az utóbbi évtizedekben már amúgy is rendkívül zsúfoltak voltak és az oktatás színvonala is sokat esett. (A tehetősebb libanoniak már régóta s ma egyre inkább magániskolákba küldik a gyermekeiket. Valós akaratérvényesítéssel nem bíró társadalmi nyomás híján pedig az állam nem fordít elegendő figyelmet a saját kezelésben lévő közoktatásra, sőt igyekszik egyre nagyobb szegmenst átengedni az önfinanszírozó – de kivételesen drága – magániskoláknak.) Hogy érzékelni lehessen a probléma fajsúlyát: a 2013-as tanévre – az amúgy is növekvő létszámú libanoni tanulók mellett – több mint százezer szíriai gyermeket kell iskolába íratni. Az összes Libanonban beiratkozni kénytelen szíriai tanulók száma 300-320000 fő! A Bekaa-völgyben megjelentek az első olyan új alapítású iskolák, ahol a szíriai tanrend szerint oktatnak. Ennek oka – a libanoni oktatási minisztérium tisztségviselői szerint – az, hogy az itt tanuló gyerekeket remélt visszatérésük esetén minél könnyebben lehessen visszaintegrálni a szomszédos ország intézményrendszerébe. Mindebből az ENSZ is kiveszi a részét. A Menekültügyi Biztosság (مفوضية الأمم المتحدة لشؤون اللاجئين) jelentése szerint a Bekaa-völgyben élő 75000 szíriai tanuló közül 30000 oktatásában nyújtanak segítséget.
A szíriai csapatok 2005-ös kivonulása előtt – az évszakos mezőgazdasági munkáktól függően – kétszázezer-egymillió szíriai vendégmunkás tartózkodott Libanonban. 2005 után számuk jelentősen csökkent, ami az alsóbb osztályú libanoniak munkalehetőségein igencsak javított. A mostani nagyszámú szíriai jelenlét újjáélesztette a versenyfutást a meglehetősen szűk munkaerőpiacon. A menekültek kis boltokat, műhelyeket nyitottak az általuk leginkább lakott területeken, olcsóbb munkájukkal kiszorítva a helyi munkaerőt. A kormány már lépéseket tett ebben a ügyben: a Bekaa-völgyben 370 ilyen boltot/műhelyet bezárt s hasonlókat tervez a többi, menekültek által sűrű lakott vidékeken – nem csökkentve ezáltal az amúgy is súlyos gazdasági-társadalmi feszültségeket.
Kamál Hamadán gazdasági elemző, a Kutatások és Tanácsadások Alapítvány (مؤسسة البحوث والاستشارات) igazgatója szerint amennyiben a szíriai helyzet nem oldódik meg belátható időn belül és a menekültek nagy számban maradnak, Libanonnak fel kell készülnie arra, hogy a munkaerő 35-50%-át is kitehetik a szíriaiak. Ennek pedig súlyos következményei lehetnek mind társadalmi, mind politikai szinten.
