A továbbra is heterogén szíriai kurd politikai erők jelenleg alapvetően egy iraki Kurdisztánhoz hasonló státus megszerzésére törekednek. Ezért vesznek rész – ugyancsak eltérő formában és intenzitással az ellenzéki mozgalomban. Ez általános minimumprogram. A további célok, illetve az elérésükhöz felhasználható eszközök tekintetében aztán jelentős eltérések vannak az egyes politikai erők között.

A hosszú távú politikai célkitűzéseket illetően földrajzi különbözőségek is kimutathatók. Közösségük az ország lakosságának körülbelül 10-15%-át teszik ki (hozzávetőlegesen kétmillió fő) és két, egymástól jól elhatárolható, és körvonalazható földrajzi régióban, azokon belül viszont meglehetős homogenitásban élnek. E két területi egység a következő:

1. Észak-Kelet-Szíria al-Darbászíja – Buhajrat al-Húl – al-Málikíja háromszög a szír-török-iraki határzóna. (Al-Raqqa és főként al-Hasszaka tartományok) A legnagyobb város: al-Qámislí.. Ennek lakossága hagyományosan (tradicionális családi és gazdasági kötődéseik révén) az iraki kurdokkal tartanak szoros kapcsolatokat s ezáltal az iraki kurd politikai erők befolyása érvényesül a körükben – gyakorlatilag az ezredforduló, de különösen a Szaddám Huszajn-rezsim bukása óta. A Barzání-klánnak rendkívül erős pozíciói vannak ebben a térségben.
2. Észak-Nyugat-Szíria az Aleppó (Halab) – Idlíb-vonal és a török határ közötti területek (Aleppó és Idlíb tartományok). Ez a terület hagyományosan a dél-törökországi kurdokkal áll kapcsolatban, ami a PKK erősebb befolyását és a jövőben e befolyás várható növekedésének lehetőségét rejti magában.

Miként a Szíriai Nemzeti Tanács (SNC) mentora Törökország lett, a növekvő iraki kurd befolyás eredményeképp a keleti szomszéd politikailag kiválóan szervezett közössége vette át a kurd kisebbség feletti gyámkodást. Az egyre növekvő iraki kurd befolyás eredményeképp 2011. októberében az iraki Arbilban alakult meg – Maszúd Barzání védnöksége alatt befolyása továbbra is jelentős a szervezetben és általában a szíriai kurd közösségben) – a Kurd Nemzeti Tanács (Kurdish National Council/Encumana Niştimani Ya Kurdi li Suriye/KNC). Ennek tagjai az alábbi pártok lettek:

• Szíriai Kurd Demokrata Párt (Kurdish Democratic Front-Kurdish Democratic Party in Syria/ Partiya Demokrat a Kurdî li Sûriyê) – vezetője: Dr. Abdulhakím Bassár/Níszirduddín Ibráhím.
• Szíriai Kurd Demokratikus Nemzeti Párt (Kurdish Democratic National Party in Syria/ Partiya Welatparêz a Demokrat a Kurdî li Sûriyê) – vezetője: Táhir Szafúq
• Szíriai Kurd Demokratikus Egyenlőség Pártja (Kurdish Democratic Equality Party in Syria/ Partiya Wekhevî ya Demokrat a Kurdî li Sûriyê) – vezetője: Azíz Dávúd
• Szíriai Kurd Demokratikus Haladó Párt (Kurdish Democratic Progressive Party in Syria) – vezetője: Hamíd Darvís
• Szíriai Kurd Demokratikus Egység Párt/Yekiti (Kurdish Democratic Unity Party in Syria/ Partiya Yekîtî ya Demokrat a Kurdî li Sûriyê) – vezetője: Muhíuddín Shajkh Alí
• Szíriai Kurd Unió Párt/Yekiti (Kurdish Yakiti Party in Syria/ Partiya Yekîtî ya Kurdî li Sûriyê) – vezetője: Iszmáíl Hammo
• Szíriai Kurd Függetlenségi Párt/Azadi (Azadi Kurdish Party in Syria/ Partiya Azadî ya Kurdî li Sûriyê) – vezetője: Musztafá Oso
• Szíriai Kurd Függetlenségi Párt/Azadi (Azadi Kurdish Party in Syria/ Partiya Azadî ya Kurdî li Sûriyê) – vezetője:  Musztafá Dzsuma
• Szír Demokratikus Kurd Párt (Syrian Democratic Kurdish Party/ Partiya Demokrat a Kurdî li Sûriyê) – vezetője: Sajkh Dzsamál Muhammad Báqí
• Kurd Baloldali Párt (Kurdish Left Party/ Partiya Çep a Kurdî li Sûriyê) – vezetője: Muhammad Múszá
• Kurdisztáni Egység (Yakiti Kurdistani) – vezetője: Abdulbászit Hammo
• Szíriai Kurd Demokrata Párt (Kurdish Democratic Party in Syria/ (Partiya Demokrat a Kurdî ‒ Sûrî) – vezetője: Abdurrahmán Allúdzsí
• Kurd Reform Párt (Kurdish Reform Party) – vezetője: Fajszal Júszuf
• Kurd Demokratikus Megegyezés Párt/Wifaq (Kurdish Democratic Wifaq Party) vezetője: Nasat Muhammad.

A KNC vezetőségében (General Assembly) 26 tag van (15 delegált a fent említett pártokból és 11 független képviselő. A szervezet, amely a szíriai kurd társadalom legnagyobb részét átfogja, az alábbi elsődleges törekvéseit határozta meg az Aszad utáni Szíria politikai berendezkedését illetően:

1. A kurdok, mint őshonos, államalkotó szíriai nép alkotmányos elismerése.
2. A kurdok bevonása minden állami ügy intézésébe.
3. Teljes jogegyenlőség a kurdok és a többségi arab állampolgárok között.
4. Decentralizált politikai struktúra kialakítása Szíriában s ezen belül – megőrizve az ország egységét – teljes körű területi, politikai, gazdasági és kulturális autonómia a kurd kisebbségnek.
5. Az állam szekularizált voltának megőrzését.

A KNC kapcsolata a Szíriai Nemzeti Tanáccsal (SNC/Syrian National Council/ المجلس الوطني السوري) a kezdetektől fogva folyamatos, de nem mentes  a súrlódásoktól. Ennek alapvető oka, hogy az SNC egyes erői – mindenekelőtt a mérsékeltebb iszlamisták, a Muszlim Testvériség vezetői – úgy tekintenek a KNC-re, mint egy, az iraki Kurdisztánból irányított szervezetre. Az SNC vezetői erősen kételkednek abban, hogy a KNC vezető személyiségei nem akarnak első lépésként az irakihoz hasonló autonómiát, majd második lépcsőben a két autonómia egyesítését – kihasználva a poszt-polgárháborús új szíriai kormány várható gyengeségét és a bagdadi kormány évek óta tapasztalható tehetetlenségét egyre erősödő észak-iraki függetlenedési gondolatokkal szemben. Burhán Galjúnnal, de főként – az egyébként kurd –  exelnök Abdubászit Szídával meglehetősen feszült volt a KNC kapcsolata.

Az SNC-ben a kurdok képviselte nagyjából megfelel a demográfiai arányuknak (310 tagból 25 kurd). Az SNC munkájában az alábbi kurd pártok vesznek részt:

• Kurd Jövő Mozgalom/al-Mostaqbal (Kurdish Future Movement) – vezetője: Misal Tammo
• Szíriai Kurd Unió Párt/Yekiti (Kurdish Yakiti Party in Syria) – vezetője: Iszmáíl Hammo
• Szíriai Kurd Függetlenségi Párt/Azadi (Azadi Kurdish Party in Syria) – vezetője: Musztafá Dzsuma

Sokkal szorosabb viszont a kapcsolat a főként SNC-koordinálta Szabad Szíriai Hadsereg (Free Syrian Army/FSA) és a KNC felügyelete alá tartozó kurd fegyveres csoportok között. Ez utóbbiak tevékenységi területe alapvetően az említett kurd többségű észak-keleti és észak-nyugati vidékekre terjed. Ugyanakkor az utóbbi hónapokban a FSA világias ideológiájú vezetői, az SNC hasonló beállítottságú vezetőivel együtt többször is azzal vádolták a keleti területeken tevékenykedő kurd fegyveres csoportokat, hogy tudatosan nem akadályozzák a szomszédos iraki szunnita területekről egyre nagyobb számban beszivárgó szélsőségesen dzsihádista fegyveresek beérkezését Szíriába.

E vádak alapja az az SNC-által megfogalmazott koncepció, hogy a kurd vezetők érdeke, hogy az SNC-t, illetve a FSA-t gyengítsék a szélsőséges iszlamista csoportok. A kurd erők ezirányú törekvése mögött az állhat, hogy

• ez egyrészt az arab politikai erők háború utáni politikai pozícióit gyengítheti,
• másrészt a szélsőségesek tevékenysége csökkenheti a külföld – mindenekelőtt a Nyugat – jelenlegi, de főként jövőbeli támogatását/kiállását az SNC, mit a felkelés legjelentősebb vezető ereje mellett,
• így a kurd erők lehetnek a Nyugat által elsőként preferált, a szekuláris – nem erősen iszlamista – jövőjű Szíria biztosítékai.

A valóságtól nem teljesen elrugaszkodott elképzelés ez: a kurdok hasonló taktikával éltek Irakban is a 2003-as háborút megelőzően és közben.

Nem teljesen harmonikus a KNC és a megalakulásában majd működésében döntő szerepet játszó, Szálih Muszlim-vezette Demokratikus Unió Párt (Democratic Union Party/ Partiya Yekîtiya Demokrat/  حزب الاتحاد الديمقراطي – PYD) viszonya sem. A PYD saját ernyője alá szeretné vonni az egész szervezetet, míg annak erősebb politikusai önállósodnának. Ilyen vezetők Dr. Abdulhakím Bassár, Iszmáíl Hammo és Muhammad Múszá. Jelenleg még egyensúly van: a kurd területek zömén a PYD dominál, de egyes városokban a KNC kapott teret (mint pld Ámúda, Afrín).

A kurd pártok részt vettek az ellenzéki Nemzeti Koordinációs Testületben (National Coordination Committee for the Forces of Democratic Change/ هيئة التنسيق الوطنية لقوى التغيير الديمقراطي). Az ebben szereplő kurd pártok:

• Kurd Baloldali Párt (Kurdish Left Party) – képviselője: Szalár al-Sajkhání,
• Demokratikus Unió Párt (Democratic Union Party/ Partiya Yekîtiya Demokrat/  حزب الاتحاد الديمقراطي – PYD) – képviselője: Khálid Múszá
• Szíriai Demokrata Kurd Párt (Democratic Kurdish Party in Syria)  - képviselője: Khálid Szinno
• Szíriai Demokratikus Kurd Párt (Syrian Democratic Kurdish Party) – képviselője: Mahmúd Dávúd.

Ezek közül alapvetően a PYD dominált. Ma is ezt a pártot tartják

• katonai értelemben a legerősebbnek (kapcsolatban áll a PKK-val, amely tagjainak 20%-a szíriaim akiket a PYD közvetített a PKK-ba),
• legnagyobb belföldi támogatással rendelkezőnek (az észak-keleti régió nagyvárosaiban – Rasz al-Ajn, al-Darbászía, al-Málikíja, Ajn Dívár, al-Húl) abszolút hatalmi tényező, ahol maga látja el a közigazgatási és közbiztonsági feladatokat,
• legjelentősebb külföldi (iraki) támogatást élvezőnek,
• politikai programját illetően a legtöbb jövőbeli konfliktus lehetséges okozójának, mert egyrészt a legszélesebb körű autonómiáért száll síkra, másrészt pedig az SNC legerősebb bírálója (Ennek fő oka: az SNC erős török támogatással működik – székhely, kiképzőtáborok, logisztika, anyagi támogatás – ugyanakkor a PYD ideológiai értelemben közel áll Abdullah Öcalanhoz!)

Persze közben az Öcalan-kérdés is egyre inkább új kontextusba kerül, Törökországban pedig egészen más folyamatokra kezdenek figyelni. A szíriai ellenzék egyre közelebb áll ahhoz, hogy jelentős katonai segítséget kapjon a Nyugattól. Közben pedig az iszlamisták fejtik ki egyre világosabban, milyen Szíriát szeretnének a jövőben. És mi lenne jó a szíriai népnek? Arabnak, kurdnak, örménynek, töröknek? Szunnitának, síitának, alavitának, drúznak és kereszténynek?