Bejrútban egyre többen érzik úgy, visszatért a múlt. Illetve, hogy be sem fejeződött. A 2005 és 2010 közötti merényletsorozatban számos politikus/újságíró/közéleti személy vesztette életét – kezdve a poszt-polgárháborús korszak első számú miniszterelnökétől, Rafíq al-Harírítól Szamír Qaszír publicista-írón át Dzsurdzs/George Háví volt kommunista pártvezetőig. A Hezbollah-támogatta Nadzsíb Míqátí-kormány érkeztével a merényletek megszűntek.

Most minden jel arra mutat, hogy a szomszédos Szíriában zajló polgárháború további begyűrűzésének eredményeképpen robbant újabb bomba. A merénylők ezúttal kemény célpontot választotta: a kelet-bejrúti,  zömében görög ortodox keresztények lakta Asrafíja-negyed központjában autókonvojával együtt röpítették a levegőbe a Belbiztonsági Erők (قوى الامن الداخلي ) Információs Részlegének ( فرع المعلومات) – titkosszolgálatának – az igazgatóját, Viszám al-Haszant. A merényletben, amelyet fényes nappal a negyed legforgalmasabb terén (Sassine) követtek el, tízen haltak meg és több mint százan megsebesültek.

Az amúgy is feszült belpolitikai helyzetben a korábban is folyamatos támadások alatt álló miniszterelnök benyújtotta a lemondását Michel Szulajmán elnöknek, aki egyelőre – úgymond – maradásra bírta a Szíria-barát erők (a síita Hezbollah/حزب الله, és Amal/ حركة أمل, a keresztény Michel Aoun-féle szabad Hazafias Irányzat/ التيار الوطني الحر és a Szulajmán Franzsié-vezette Marada Irányzat/ تيار المردة, valamint a baloldali szekuláris pártok) által támogatott milliárdos, de könnyű politikai fajsúlyú Míqátít. Maradt tehát a feszült patthelyzet a kormánypárt és az általában Nyugat-barátnak nevezett ellenzék között. Az észak-libanoni Tripoli véres utcai harcai után pedig a fővársban is utcai demonstrációk, itt-ott összetűzések kezdődtek. 21-én vasárnap az ellenzék tartott több százezres tiltakozó gyűlést a Mártírok terén, a nyugat-bejrúti szunnita negyedekben pedig megint csak a Szíriához való viszony törésvonala mentén feszültek egymásnak a helyi fiatalok. Halott is volt.

Az ellenzék azonnal Szíriát vádolta a merénylettel. Vezető ereje, a Harírí-féle szunnita Jövő Mozgalom/ تيار المستقبل azonban óvatosan csak a Harírí-család hagyományos gazdasági-politikai riválisának számító kormányfő felelősségét firtatja, a kormány mögött álló Hezbollahot nem támadja, kerülvén egy esetleges valóban katasztrófába torkolló szunnita-síita összetűzést.

A merészebbek  ellenzékiek – mint Szamír Dzsadzsa/Geagea, a radikális maronita politikai párt, a Libanoni Erők ( القوات اللبنانية) korábban a politikai vezetők közül egyedüliként tizenegy évet börtönben töltött vezetője – az Aszad-rendszer iráni és libanoni szövetségeseire mutogatnak. Jelesül a Hezbollahra, amelynek a jelenlegi kiélezett politikai helyzetben nem fűződhetett különösebb érdeke egy magas rangú belbiztonsági tiszt likvidálásához.

Haszan Naszralláh, a Hezbollah főtitkára – bár az utóbbi hetekben többször is tartott helyzetértékelő beszédet – a merényletet elítélve és a felelősséget Izraelre hárítva nem tett látványos ellenlépéseket. Egyedül a miniszterelnök személyéhez ragaszkodik kitartóan. A síita szervezetről kiváló könyvet (Hezbollah: Politics and Religion. London: Pluto Press. 2001) szerző libanoni politikai elemző-író, a Libanoni Egyetem szociológus-professzora, Ámál Szaad Gurajjib szerint a Hezbollah a kivárás politikájával a Míqátí-kormányt igyekszik életben tartani a jövő évben esedékes parlamenti választásokig, illetve a szíriai események végkimeneteléig. Hatalmi pozíciója fenntartása segítheti ugyanis a szomszédos szövetséges kormány helyzetének rosszabbra fordulása esetén a libanoni visszavonulási útvonalak biztosítását az Aszad-hű erők számára.

Akkor miért éppen Viszám al-Haszan? A fiatal, mindössze negyvenhárom éves szunnita tábornok sokak szemében lehetett szálka. A 2005-ben meggyilkolt Rafíq Harírí protokollfőnökeként szorosan kapcsolódott a Nyugat-barát orientáltságú, Szíriától elforduló Harírí-családhoz. A volt miniszterelnök halála utáni Szíria-ellenes politikai hangulatban nevezték ki 2006-ban a Belbiztonsági Erők titkosszolgálata élére, nem kisebb megbízatással, mint, hogy aktívan vegyen részt a Harírí-gyilkosság felderítésében. Ő volt, aki a merénylettel összefüggésben letartóztatta a négy titkosszolgálat igazgatóját, akiket azzal vádoltak, hogy Szíriával együttműködve részt vettek a merénylet előkészítésében (vagy legalább is nem tettek ellene). Mellékesen: a négy igazgatót később szabadon bocsátották, rehabilitálták stb. Ezzel együtt természetesen nincs kizárva, hogy mégiscsak benne voltak..

Haszan gyorsan felívelő vezetői karrierje során számos Izraelnek dolgozó hálózatot göngyölített fel és aktívan részt vett a 2007-es Nahr al-Bárid-i összecsapásokban kicsúcsosodott dzsihádista csoportok elleni harcban. A legutóbb vezetett akciójával viszont valóban a szíriai vezetésnél szerezhetett fekete pontokat: az ő egységei tartóztatták le a lakásán robbanóanyagokat rejtegető volt falangista politikust, Michel Szamáhát.

A kormányt tehát erős nyomás éri az ellenzék részéről. A Nyugat- (és Szaúd-Arábia-) barát szunnita erők (Jövő Mozgalom/ تيار المستقبل), az ugyancsak Nyugat-orientált keresztény erők (Libanoni Erők / القوات اللبنانية , Libanoni Falangista Párt/ حزب الكتائب اللبنانية, Michel al-Murr) sietősre vették. A legerősebb drúz párt (Haladó Szocialista Párt/ الحزب التقدمي الاشتراكي‎)  álláspontja – szokás szerint – különleges. Valíd Dzsumblat drúz vezető kemény bírálója a szír kormánynak, de ugyanakkor reálpolitikai megfontolásokból kívülről támogatja a Míqátí/Hezbollah-kormány fennmaradását, a Hezbollah ellenzéki helyzetbe szorítását ugyanis még nagyobb veszélynek tartja a libanoni állam jövője számára.

Az ellenzék számára alapvető fontosságú, hogy minél előbb újra kormányzati pozícióba kerüljenek (vagy legalábbis egy nemzeti egységkormányba). Legkésőbb a jövő évben esedékes parlamenti választásokon. Ennek feltétele, hogy tevőlegesen beleszólhassanak a választási törvény várható – minden referendumot megelőző – módosításába. A kormányra kerülés számukra azért létfontosságú, mert nem mindegy, hogy a szíriai polgárháború végén milyen lesz Libanon vezetése.

Amennyiben a a jelenlegi damaszkuszi kormány támogatói ülnek majd a bejrúti Szarájban, az jelentősen megkönnyítheti az Aszad-rendszer hatalmának esetleges szíriai prolongálását vagy híveik, támogatóik, fegyvereseik és esetleg fegyverzetük Libanonba menekítését. Az pedig nagyban – a Hezbollah és szövetségesei javára – rajzolná át a libanoni politikai erőviszonyokat. Nem beszélve Teheránról, amelynek szemében ebben az esetben a kis mediteterrán ország stratégiailag különösen felértékelődne, mint Irán egyetlen állva maradt, katonailag is beszámítható szövetségese az Izraellel határos térségben.