iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

Támadás szélről - A dzsihádisták és a Muszlim Testvériség

2012. június 29. 02:31 - politics&islam

Nem tudjuk még, hogy az újonnan megválasztott egyiptomi elnök, Muhammad Murszí tényleges hatalma meddig terjed majd. (A küzdelem e téren is zajlik a katonai apparátus és a mérsékelt iszlamisták között.) Kétségtelen azonban, hogy a Muszlim Testvériség esetleges sikertelensége radikalizálhatja a tömegeket és még szélesebb társadalmi támogatással kecsegtetheti a szélsőséges iszlamistákat, jelesül a Fény/Núr Pártot és a szalafitákat.

Ezeket a legszélsőségesebb radikálisok, a dzsihádisták inspirálhatják. Külön oda kell figyelnünk a dzsihádisták spiritus rectorára, az egyiptomi Ajman al-Zaváhiríre, az al-Káida jelenlegi vezető személyiségére.

Zaváhirí az Egyiptomban másfél éve zajló folyamatokat követő megnyilatkozásai alapvetően együttműködésre szólították fel az iszlamista szervezeteket, azaz mindenekelőtt a Testvériséget és a szalafitákat.  A ellenség közös – így Zaváhirí: az Egyesült Államok, a Nyugat és Izrael. A cél pedig az egyiptomi társadalom (re)iszlamizációja.

Eddig semmi gond nincs – a Zaváhirí-féle gondolatmenetben. De a radikális iszlamista vezető egy korábbi, a Testvériségtől való eltávolodása idején, a nyolcvanas években írott művében („Keserű aratás: a Muszlim Testvériség hatvan éve”) már pontosan megfogalmazta azokat a kritikákat, amelyek alapján a szalafiták támadni fogják a Tesvériség a hatomban folytatott politikáját – amennyiben abban nem történik érdemi változás.

A Zaváhirí-kritika lényege.

  • A Testvériség vezetőinek a mindenkori hatalommal való kollaborálása (enyhébb esetben kompromisszumai) kezdve az alapító, Haszan al-Banná az uralkodóval, Fárúq királlyal fenntartott jó személyes kapcsolataitól a későbbi vezetők (Abd a-Nászir/Nasszer, Al-Szádát/Szadat és még Mubárak is) iránt tanúsított időnként ugyancsak pozitív hozzáállásáig.
  • A kritika másik alapvetése: a Muszlim Testvériség hajlama a világi hatalmak által létrehozott alkotmány(ok) elfogadására.
  • A harmadik pedig, hogy a politikában a Testvériség elfogadja a békés demokratikus játékszabályokat.
  • A negyedik, legsúlyosabb kritika – amely a szalafiták részéről biztosan felmerül majd az elkövetkező hónapokban – az, hogy a Testvériség hajlamos arra, hogy elfogadja: a sarí’a nem kizárólagos forrása a ma fennálló jogrendszernek. Ez elfogadhatatlan a szalafiták számara.

Mindez Zaváhirí számára azt a következtetést eredményezi, hogy a Testvériség ezáltal az Ördög és annak földi megtestesülései, azaz az iszlám-ellenes Nyugat szolgálatába áll. Sőt, annak egyik legfőbb eszközei lesznek az iszlám ellenében.

A Testvériség igaz útra kerülésének feltételéül Zaváhirí teljes bűnbánatot követel a Testvériség vezetőitől, valamint három alapvető reformban jelöli ki az iszlamista kormány feladatait. Ezek:

  • Jogi reformok. Ennek lényege, hogy a sarí’a legyen a jog kizárólagos alapja.
  • Politikai reformok. Egyiptomot újra az arab (és az iszlám) világ vezető hatalmává kell emelni, amely következetes iszlamista politikát folytat Ennek értelmében fel kell mondani az Izraellel kötött békét, a zsidó államot nem szabad elismerni, az ellen való harcot meg kell kezdeni, Gáza blokádját fel kell oldani. (Murszí ez irányú tapogatózásai elgondolkodtatóak, de az egyiptomi politikára gyakorolt amerikai befolyás hatását nem szabad szem elől téveszteni.) Ennek biztosítása érdekében fel kell oldani a rendkívüli állapotot, fel kell számolni a katonai törvényszékeket és az erőszakszervezeteket (hadsereg, rendőrség, titkosszolgálatok) iszlamizálni kell. Ez a jelenlegi erőviszonyok és a hadsereg/titkosszolgálatok pozíciói ismeretében erősen illuzórikus elképzelés lenne.
  • Társadalmi reformok. A társadalom teljes iszlamizációja az oktatástól az intézményhálózatig. Mindenekelőtt a korrupció (faszád) felszámolása.

Ezek az elképzelések túlzónak hatnak. De a Testvériség sikere erősen függ a szalafiták támogatásától is. Ők pedig ilyen és ehhez hasonló követelésekkel állnak majd elő. A velük való konfrontáció is a Testvériség helyzetét nehezíti. A mérsékeltek esetleges – akár a katonák által indukált – kudarca pedig az ilyen és ehhez hasonló elképzelésekkel nyomuló szalafiták társadalmi bázisát növelheti. Nem kicsi tehát a tét. A mérsékelt iszlamisták bizonyíthatnak. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr844613786

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása