iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

Síiták az Arab-félszigeten - Bahrein 1

2012. május 02. 07:18 - politics&islam

 

A Forma 1 kapcsán kezdjük ezzel az országgal. Az autós cirkusz végül lebonyolított minapi futama mutat rá arra, hogy mennyire érvényesül a kettős mérce az elmúlt másfél év vezető közel-keleti eseménysorozata, az úgynevezett „arab tavasz” megítélésében. Ami Bahreinben az elmúlt év során történt valóban beleilleszkedik az Észak-Afrikából elindult elégedetlenségsorozatba, de a küzdelem itt erősen felekezeti színezetet kapott.

A mindössze 750 km²-es szigetország lakosságának mintegy 70-80%-a síita. (Ettől nagyobb síita arányszámmal csak Irán rendelkezik.) Ehhez képest, a politikai-katonai hatalom a szunnita kisebbség, s azon belül is a Khalífa-család (Ál Khalífa) kezében összpontosul. Nem olyan régóta. A sziget és a környező – ma Szaúd-Arábiához tartozó – partvidék hosszú évszázadokon át a síizmus egyik kiemelt fontosságú központja volt.

A 17-18. században a sziget a síizmust államvallássá emelő perzsa szafavida állam része volt. 1602-ben Abbász sah a síizmust tette meg Bahrein hivatalos vallásának is. A lakosság addig még szunnita kisebbsége is hamarosan síita lett, akik pedig végképp ellenálltak, az Arab-félszigetre emigráltak. Ez a folyamat alakította ki a bahreini síita közösség máig megosztottságot jelentő kettős arculatát: a perzsa származású síiták mellett jelentős arab etnikum vált síitává. Ellentétük – miként látni fogjuk – ma is megosztja a szigetország síita többségét.

Még egy fontos történeti/vallástörténeti motívumot kell meg említeni ebből a korból – hatása ugyanis ugyancsak napjainkig érzékelhető. Amikor a szafavida állam afgán támadások következtében a 18. század folyamán meggyengült, a síita vallástudomány központja – az odamenekült vallástudósok jóvoltából – egy évszázadra Bahrein lett. Éppen akkor, amikor a síita vallástudomány a politikai aktivizmust hirdető irányzatának meggyengülése után újból a passzívizmus felé mozdult el. Mindez azt jelentette, hogy Bahrein hagyományosan a síita vallástudomány politikailag passzív irányzatának követője maradt. Ez az egyik magyarázata annak, hogy a sziget síita közösségére kevéssé hatott a vallástudomány 19. század elején elkezdődött politikai aktivizálódása, ami Rúhollah Múszeví Khomeiní ajatollah elméleti munkásságában illetve a gyakorlatban az iráni iszlám forradalomban csúcsosodott ki.

És ez az egyik magyarázata annak is, hogy a 18-19. század fordulóján megjelent szunnita törzsek (élükön a Khalífa-családdal) könnyen átvették a sziget feletti uralmat. (Nagy hatalmi átrendeződések korszakának nyitánya volt ez: ekkor jelentkezett a Szaúd-család a félsziget közepén és a Szabáh-család a mai Kuvait területén.) Kellett ehhez persze a kedvező regionális hatalmi konstelláció. A perzsa állam meggyengült és az Öböl déli felén elveszítette befolyását. Ugyanakkor megjelentek a britek, akik hamarosan másfél évszázadra protektorátus alá vették a területet. Bahrein szigetén a szunnita kisebbségi uralkodó megbízható támaszai lettek a múlt század utolsó harmadáig.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr924475767

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása