iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

Marokkó 1 – A „csendes forradalom”

2012. március 09. 07:35 - politics&islam

 

Leszámítva az első hónapokat, nem szerepel az „arab tavasz” egy éve indult hírözönében a Marokkói Királyság. Megszokhattuk már, hogy hírértéke csak vérnek, verítéknek és könnyeknek van. Ha egy rezsim valamiféle más utat választ és – helyi adottságaiból, vezetői ügyes politikai húzásaiból vagy éppenséggel számára kedvező külpolitikai konstellációból – adódóan egyelőre sikeresen elkerüli a belpolitikai feszültségek eszkalálódását, elveszíti a média érdeklődését. Pedig a marokkói események alakulása érdekes adalékokkal szolgálhat a közel-keleten jelenleg zajló események okainak és lehetséges kimeneteleinek tanulmányozásához.
 
A tavaly januárban Tunéziában kirobbant elégedetlenségi mozgalom heteken belül utcai megmozdulásokban jelentkezett Marokkó városaiban is. A magát hamarosan az első nagy tömegtüntetés időpontja nyomán Február 20.-a mozgalomnak nevező, zömében a Facebook-on szerveződő csoport a többi arab országban zajló megmozdulások részvevőihez hasonlóan többek között a demokratizálódásért, az emberi jogok érvényesítéséért és a szociális problémák, a munkanélküliség, az állami korrupció és a tehetetlen politikai vezetés ellen lépett fel.
 
Bár a király személyét, illetve a monarchia létét nem érte támadás az uralkodó, V. Muhammad gyorsan lépett: már március 9-én reformokat jelentett be, feloszlatta a kormányt és a parlamentet, átmeneti kormányt nevezett ki, majd új alkotmányt írtak, amelyet még júliusban népszavazás útján elfogadtattak és a hónap végén, 29-én érvénybe lépett. Az új alaptörvény – papíron legalábbis – a tüntetők majd’ minden követelését teljesítette.
 
Az alkotmány a politikai életben több ponton korlátozza a király befolyását, még jobban eltolva a berendezkedést egy modern alkotmányos monarchia irányába. Bár az uralkodó személye továbbra is sérthetetlen maradt (e pont megszegéséért éppen a napokban ítéltek egy marokkói fiatalt három éves börtönbüntetésre), személyének „szentsége” nem szerepel immár az alaptörvényben.
 
Az uralkodó immár köteles kinevezni miniszterelnöknek a választásokon győztes párt vezetőjét/jelöltjét. Eddig a király amennyiben számára kedvezőtlenül alakultak a választási eredmények úgynevezett technokrata kormányhoz menekülhetett, kikerülve a nemkívánatos politikai erőket.
 
A kormányüléseken immár a miniszterelnök és nem az uralkodó elnököl, így az ő kezébe kerül a végrehajtás legfőbb irányítása. A miniszterelnök jogkör-bővítésének része, hogy a parlament feloszlatását is kezdeményezheti. Ez eddig ugyancsak a király jogköre volt.
 
A miniszterelnöké lett az állami nagyvállalati és közigazgatási vezetők, tartományi kormányzók és diplomáciai testületek vezetőinek kinevezése, amely eddig szintén az uralkodó illetékességébe tartozott.
 
A korábban ugyancsak uralkodói monopóliumnak számító amnesztia adás jogát kiterjesztették a parlamentre is.
 
Nem csorbultak azonban az uralkodó jogai az alábbi területeken: ő maradt a hadsereg kizárólagos főparancsnoka, ő irányítja külpolitikát, felügyeli a törvényhozói és végrehajtói hatalomtól független bírói testületeket és – miként ez Marokkóban több évszázados hagyomány – a vallási ügyeket.
 
Ami a szabadságjogokkal és egyenlőséggel kapcsolatos pontokat illeti, megemlítendő, hogy az 1996-os alkotmány által garantált politikai jogegyenlőség mellet úgynevezett „szociális” jogegyenlőség áll fenn a férfiak és nők között. Emellett az alkotmány teljes szólás, vélemény és alkotói szabadságot biztosít minden állampolgár részére. Persze az alaptörvény próbája is a gyakorlat lesz – mondják az elemzők.
 
Ugyancsak meg kell említeni, hogy az új alkotmány eleget tett a lakosság többségét kitevő és komoly szociális kihívást jelentő berber csoportok évtizedes követelésnek, és hivatalos nyelvé nyilvánította az arab mellet a berber/tamazight nyelvet. (A kérdés ezzel még nem oldódott meg, mivel így a három berber dialektusból csak a hagyományosan erős politikai/katonai pozíciókkal rendelkező közép-marokkói berber csoportok nyelve vált hivatalossá, az északi riff és a déli silha nem.)
 
A sebtében elkészített, elfogadott és életbe léptetett alkotmány mindenesetre – ismételjük, papíron – teljesítette a tüntetők legtöbb politikai követelését. Ami a gazdasági, társadalmi kihívásokat illeti, az azokkal való szembenézés az új alkotmány által megválasztott parlamentre és az új, felerősített jogkörű miniszterelnökre és kormányára maradt.
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr694299082

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása