A helytartó hűlt helye

Ami már nem is annyira hűlt.

A szudáni történetírás a kolonializáció korát két részre bontja: az első a tényleges oszmán uralom volt, amit az "(első) török kornak" (التركية ) neveznek. Ez I. Selim szultán 1517-es egyiptomi (és szudáni) hadjáratával kezdődik és tart egészen az úgynevezett Mahdi-mozgalom1885-ös függetlenedési kísérletéig. A britek ekkor már jelen voltak, s végül kemény harcok árán le is gázolták a Mahdi hadseregét. Az ezt követő brit-egyiptomi kondomínium korát (1899-1956) "második török kornak" (الثانية‎ التركية) hívják.

A valós oszmán befolyás, tehát a 19. század folyamán alatt az ország első számú Vörös-tengeri kikötője és a helytartó székhelye Suakin/Szavákin volt, amely - éppen szemben lévén az Arab-félszigeti Dzsiddával - fontos szerepet játszott nemcsak az afrikai ország kereskedelmi életében, hanem az Afrikából Mekkába és Medinába irányuló zarándokforgalom tranzitálásában is. Amikor aztán a britek felfuttatták a hatvan kilométerre északra lévő Port Szudánt, Szavákinnak befellegzett.

Máig - mondhatnánk, mert a hétvégén Szudánban járt a török szultán. Recep Tayyip Erdoğan és a szudáni elnök, Umar al-Basír 21 egyezményt kötött, közöttük azt, amely alapján a törökök megépíthetik első afrikai kereskedelmi depójukat, kvázi gazdasági támaszpontjukat a város kikötőjében.

Az előbb érintett stratégiai fekvés miatt nem kis jelentőségű az egyezmény. (Különösen, ha a terv realizálódik.)

Sokat emlegettem már: Ankara az utóbbi évtizedben rendkívül aktív volt Afrikában. S az elkövetkezendőkben még inkább fog sertepertélni arrafelé. Erdoğan már Csádban van.

Szudánban meg jöhet - gazdaságilag legalábbis - a "harmadik török korszak".
(2017. december 27.)

xxx

Most van egy kis fejlemény. Egyrészt aláírtak egy újabb olajvezeték-építésről szóló nagyszabású egyezmény, ami nem különösebben meglepő: Kína mellett Törökország nyomul ezerrel ezen a téren Afrikában.

A másik megállapodás érdekesebb: a török mezőgazdasági minisztérium szudáni testvér-intézményével együtt közös projektbe fogott: az afrikai országban sok ezer hektáron fognak török cégek gazdálkodni. Erdoğan kitűzte a célt az afrikai fronton is: a katonai együttműködés mellett diverzifikáció a gazdasági kapcsolatokban: energetikai beruházások, ipari-bányászati koncessziók, mezőgazdasági befektetések.

Arra kell tágulni, amerre ebben a megszorításos, recesszív helyzetben lehet. Irány a végek.

Bárhogy is legyen, Ankara a végeken - errefelé is - ki fog tartani.