Ra'sz al-Khaima (jelentése a címben) a történelem folyamán mindig is közbülső állomás, tranzitpont volt. Kisebb léptékben az ókori Magan-i rézhegyek/bányák (a mai Omán) és a Folyamköz civilizációi között, globális értelemben pedig a (Kelet/Délkelet-) Ázsiát és Európát összekötő többezer éves, a Selyemútnál is régebbi déli, tengeri kereskedelmi útvonal mondhatni felénél feküdt. A mezopotámiai iratokban (is) így nevezték: Dzsulfár.
Tavaly Ománban már írtam az i.e.3. évezredben az Arab-félsziget északkeleti végében virágzó Umm al-Nár-kultúráról (a Bát-i halomsíroknál). E civilizációnak itt is megmaradtak a nyomai, sőt a legnagyobb sírt éppenhogy itt tárták fel (Ghalíla-sír).
Ezt követően a partvidék bekapcsolódott a már említett globális kereskedelembe. Nem véletle, hogy a Hormuz-i szoros másik oldaláról megkezdődött az érdeklődés: a párthusok (ie.3-i.sz.7.sz.) majd a szászánida Perzsia (isz.3--i.sz.3.sz.) többször is elfoglalta a félsziget itteni partvidékeit. (Ez a fajta perzsa ambíció máug fennmaradt: Ra'sz al-Khaimához tartozik az Irán által a múlt század hetvenes éveiben megszállt három öbölbeli sziget közül kettő, a Kis- és Nagy-Tunb.)
(Ahogy itt irkálok a Ra'sz al-Khaima-i várban, megered az eső. Minden alkalmazott kijön az udvarra, teraszra és mosolyog, mint a vadalma. Az esőnek örül mindenki. Csak én nem.
Vagy: legyen jó napja mindenkinek; én is.)
Az i.sz.8-9. században - akár a mai Omán területén - itt is megjelent s dominánssá vált az Azad törzs. A hegyvidéken és a parti síkságon datolyát és kisebb részben gabonát termeltek, a parton hal- és gyöngyhalászattal foglalatoskodtak, a sivatagos belső-déli részeken pedig tovább folyt a nomád teve- és kecsketartás.
Aztán, ahogy az Nem-Európában lenni szokott volt: jöttek az európaiak. Tavaly sokat írtam Alfonso de Albuquerqe kapitány-alkirályról, aki Ománt vegzálta (foglalta el). Nos, ő itt is működött. Végül halála után, 1518-ban lett Ra'sz al-Khaima partvidéke a portugáloké; innen támadták s foglalták el Hormuz szigetét. (Hajh, a vörös sziget, a vörös vár, a csolnakok! Vissza, vissza, az emlékek világába!)
Aztán egy évszázad múlva jöttek a hollandok. Ők keményen bizniszeltek az Öböl túlpartján lévő Szafavida birodalommal. (Én annyi kiváló 1600-as évekbeli európai arisztokrata ábrázolást sehol sem láttam, mint az iszfaháni Csehel-sotun palota falfestményein. Talán csak a - párizsi- Louvre-ban. Meg a Három testőrös filmekben.)
Az (eddigi) utolsó perzsa huncutkodás errefelé aztán a nagy kalandor-uralkodó, qizilbas efsárida Nádir sáh idején esett meg, s a hollandusokat a 17. század végétől az angolok váltottak fel.
Volt indok is természetesen: az arab kalózkodás felszámolása az Öbölben. (És az Indiába vezető akkori világ-főútvonal biztosítása persze.) Valóban: amikorra a térséget máig uraló al-Qászimí család birtokba vette Ra'sz al-Khaima vidékét (1722), a gyöngyhalászat mellett a kalózkodás lett a fő iparág. Így is nevezték a britek: Kalózpart.
Az első Qászimí-uralkodóval (Szultán bin Szaqar al-Qászimí) lassan vergődtek az új gyarmatosítók. A 18-19. század fordulóján kemény csatákat vívtak a legerősebb arab flottát felmutatni tudó Qászimiakkal. 1809-ben itt a város előtti partszakaszon zajlott a döntő ütközet (egyébként az akkor zajló napóleoni háborúk globális tengeri mellékhadszíntereként), ami az arab flotta szétverésével végződött. Ezután a britek elfoglalták a két Tunb-szigetet és a többi, a Qászimík kormányozta területet. 1808-ban a britek saját emberüket nevezték ki uralkodónak (Haszan bin Alí al-Anazí), akit 1814-ben egy másik báburalkodó, Haszan bin Rahma követett
Végül a britek 1820-ban a Qászimíakkal kötöttek szerződést. Szultán bin Szaqar visszatérhetett s ettől az évtől 1866-os haláláig vígan uralkodhatott. A szerződés értelmében a család felszámolta és betiltotta a kalózkodást és a rabszolgaságot. (Ez utóbbit illetően: hmm.) Elismerték a brit protekturátust, viszont (máig) maradhattak a hatalomban.
Ezt követte aztán 1892-ig a többi a partvidéket uraló családokkal a mai Emirátusok, Bahrein és Qatar területén. Eddigre a vidék a brit térképeken The Pirate Coast-ról Trucial Coast-ra változott.
A Ra'sz al-Khaima-i uralkodó dinasztia élete azért nem volt könnyű. A 19-20. század fordulóján (1900 és 1909 között al-Sárqa/Sharja tette rá a kezét a kis emírségre, majd a "függetlenség" visszaszerzése után a század közepén jött az igazgyöngy-krach (erről majd később). Amikor 1971-ben megalakult az egyesült Arab Emirátusok, Katar, Bahrein és Ra'sz al-Khaima nem volt az alapítók között. Az előbbi kettő esetében ez a helyzet máig fennmaradt, RAK azonban 1972-ben bekuncsorogta magát az új államba.
És jött, ami jött.
Al-musztaqbal jabda' min huná - tudjuk. A jövő itt kezdődik.
Ülök a parton, zúgnak a hullámok. Várom.
