A szóban forgó területen már a 8. században megjelent az iszlám. Mégis a szovjet korszakban – köszönhetően a kezdetben hermetikus, majd viszonylagos zártságnak – az iszlám itteni követőit a Közel-Keleten „elfelejtett muszlimoknak” hívták. Aztán a Szovjetunió borulásával, igencsak ismertté lettek. A Csecsenföld és környéke révén a régióban, de a nemzetközi dzsihád számos frontjára delegált kaukázusi gyökerű kontingens (lásd legutóbb az Iszlám Állam „hadügyérének”, Umar al-Sísání likvidálását) révén az egész iszlám világban – sőt azon túl is.
A terület, amelyről szó lesz, egyébként nem túl nagy: a Magyarországtól alig nagyobb kiterjedésű Észak-Kaukázusban élő majd’ tíz millió lakos közül a kétmilliós csecsen nép a legnagyobb létszámú muszlim etnikum. Főként róluk lesz szó, de a többieket is meg kell említeni. Ha a közigazgatási területek határai mentén haladunk, a legnagyobb arányú muszlim közösséget a Csecsnyától nyugatra húzódó mini köztársaságban, Ingusétiában találjuk, itt a lakosság 98%-a muszlim. Csak két százalékkal marad el a régió vallási központjának számító Csecsenföld (96%), majd újabb kettővel a nem kevésbé fontos Dagesztán (94%). Az Észak-Kaukázus nyugati részén már valamivel kisebb az arányuk: Kabard- és Balkárföldön 70%, Karacsáj- és Cserkeszföldön 63%, Észak-Oszétia/Alániában pedig 10% alatt van. (Hogy ez utóbbit elhelyezhessük az emlékeinkben: itt található Beszlán, ahol az elfelejthetetlen (?) tragikus iskolai túszejtés-mészárlás történt 2004 tanévnyitóján.)
Az itt élő muszlimok hagyományosan a sáfiita és hanafita vallásjogi iskolához (madzhab) tartoznak. A szúfizmusnak évszázados hagyománya és mély társadalmi beágyazottsága van, de az utóbbi évtizedek a szalafizmus erős előretörését mutatják. És ennek hatására elkeseredett – esetenként véres – küzdelem bontakozott ki a szúfizmus és szalafizmus irányzatai között.
Az International Crisis Group egy 2013-as jelentése szerint Európában itt zajlik a legvéresebb konfliktus (abban az évben 700 halott és több mint 500 sebesült), amely egyben az egyik legbonyolultabb is. A fő frontvonal persze az orosz állami erők és az egyre inkább dzsihádista helyi csoportok között húzódik, de egyre kevésbe elhanyagolható az a szembenállás, ami a purista iszlamisták és a hagyományos szúfi vonalat képviselők között feszül. Erről lesz szó néhány következő bejegyzésben.
