Tomar
Az MN4730, nem kód-nevén, nagykanizsai Dózsa György laktanya tornatermében volt egy svédszekrény. '88 augusztus közepére pontosan 70 darab könyv volt benne. Úgynevezett "tornateremügyeletes-helyettesként" (TTÜH) éppen ennyit olvastam ki ugyanis a Néphadsereg soraiban, részben a tornateremben lakva, részben földesi (H-Bihar megye) mezőgazdasági munkán, részben nemzetközi hadgyakorlaton (Дружба '88), részben Reziben, hegyi kiképzésen, mindeközben védelmezvén a Varsói Szerződést, készülődvén Karintia és Veneto lerohanására, egy meg nem engedett, de lehetséges atomtámadás esetén pedig az úgynevezett Cé-körletbe való távozásra - bármit (akár a mennyországot) is jelentsen az.
Egy kanizsai antikváriumban vettem meg egy "kimarcsin" Maurice Druon fergeteges történelmi trilógiáját, "Az elátkozott királyokat" - ahogy azt, azaz az értékes irodalmat és szakkönyveket akkor árulták: szaré-húgyé. Megvan ma is; a svédszekrény tartalmát egy pokrócba öntve batyuztuk ki a laktanyából.
Ez a könyfolyam az Île-de-Citén kezdődik, 1314. március 18-ának hajnalán, amikor hét éves "igazságszolgáltatási procedúra" után népünnepély keretében kivégezték Jacques de Molayt, a Templomos Rend nagymesterét és Geoffroi de Charney normadiai preaceptort. A történeti források egyöntetűen említik, hogy a nagymester utolsó szavaival megátkozta az ellene összeesküvőket: a jelen lévő IV. Szép Fülöp királyt, Enguerrand de Marigny, főminisztert és V. Kelemen pápát.
Az átok fogott: egy éven belül mindhárman halottak voltak.
De az állami célkeresztbe került Templomos Rend nem. Bár Philippe le Bel koordinálásával - saját eladósodottságának kiváltására és a rend birtokában lévő vagyon egyszerű elkonfiskálására - 1307. október 13-án Európa-szerte letartóztatták a kor leggazdagabb és gazdaságilag legbefolyásosabb keresztény internacionalista szervezetének a tagjait, a perifériák ellenálltak.
Más-más okokból, de Skócia és Portugália a templomosok menedéke maradt. Sőt, Portugáliában vezető szerepre tettek szert. Ez utóbbi helyen Tomar kolostorerődje már a 13. század második felében fontos templomos központ volt. A nagy üldöztetés idején ide menekült számos lovag, s felajánlották szolgálatukat I. Dinis királynak (1279-1325).
Dénes kerál jól számított: amikor a francia udvar által ellenőrzött lyoni konklávé (ez az "avignoni pápák" kora) két éves tökölés után 1316-ban egy - átmenetinek gondolt - jelöltet választott pápának az agg 72 éves Jacques Duèze bíboros személyében, a XXII. János nevet felvevő pontifex maximushoz fordult. A mozgásteret kereső s később kissé önjáró, de mindenképpen jelentős pápává emelkedő, 18 éves pontifikátus után kilencven évesen (!) elhunyt XXII. János 1319-ben engedélyezte a templomosok portugáliai tevékenységét, Krisztus Katonai Rendje (Ordem Militar de Cristo) néven.
Tomar ezután lett a rend központja. A kolostorerőd központja a Salamon jeruzsálemi templomának vélt nyolcszögletű szentélye. E körül ott vannak a kötelező részlegek: a központi fűtéses dormitórium, a konyha, a könyvtár, a kerengők és kápolnák sora. A legnagyobb fejlesztések - valszeg korabeli garantáltan korrupciómentes közbeszerzések alapján - Dom Infante Henriques/Tengerész Henrik nagymesteri idejében (1417-1450) és a "manueli gótika" főszponzora, I. Manuel király (1495-1521) uralkodása alatt történtek.
Mint a híres "manueli ablak", az ornamentális, hiperrealista gótikus ablak. Lásd alant.
Erről olyan sokat írnhatnék. De.
Írás helyett olvassunk!
