A tetovói vár
A 19. század eleje igencsak turbulens volt az oszmán birodalom számára. Voltaképpen ekkorra derült ki, hogy az európai beteg öregember gyógyíthatatlan. Igaz, hogy még száz évig haldoklott, de az államot szétziláló vektorok már ekkor látszottak.
Az egyre impotensebb központban ekkoriban zajlottak a janicsárok végnapjai. A korábban domináns örmény és balkáni szláv renegátok helyett pedig egyre inkább az albánok kerültek vezető államigazgatási és katonai pozíciókba.
Miként a perifériákon is. Egyiptomban ekkoriban indult be Muhammad Ali, aki egymaga több modernizációt hajtott végre a Nílus völgyében, mint az '52-es forradalom óta kormányzó katonai diktátorok együttvéve - mind a mai napig.
Az albán szállásterületek déli végein, Ioanina környékén meg Ali Pasa Tepeleni/Ali pashe Tepelena önállóskodott. (Róla - reményeim szerint - nehány nap múlva többet.)
A Šar-hegység keleti előterében is mozgolódtak az albán törzsi vezetők. Egyikük, Rexhep pasha/Recep paşa és fia, Abdurrahman pasha/Abdülrahman paşa ekkor, 1820-ban építtette Tetovo várát. A város feletti meg ma is nehezen megközelíthető meredek hegyen emelt erődítmény négy méter vastag falai bizonyára brutálisnak tetszettek. Helyi kiskakasnak lenni bizton jó volt benne.
Utoljára húsz éve az UÇK használta.
S talán meg fogja is.
Ps. Száz év haldoklás - mondhatni - albán vezénylettel. Ez errefelé ma is büszkeség tárgya.
