iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

Öbölre gyúrás 3 - Dilmun

2018. december 09. 17:03 - politics&islam

 

1988 januárja/februárja kispálya volt az egy évvel korábbi éghajlattani viszonyokhoz képest. De azért.

Egy nyirkos-ködös hajnalon lövészárokban görnyedtem a Bakony kietlen fennsíkjainak egyikén, valahol Várpalota és Hajmáskér között. Odafenn alacsony, már-már dániai felhőpaplan, néha egy-egy szovjet repülő hang- és lészennyező attrakciója. Idelenn föld- és gyomorból folyamatosan felbüfögött gempa-szag. A frissen ásott árok oldalában vékony tengeri üledékrétegek, néhol amoniteszek; egy-kettő már a zsebemben. Mikádó, usánka, izzadság és zsírillatú méregzöld színű semmiresejó vászonkesztyű, mindig olajos kézifegyverek, guggoló pozícióba merevedés.

Olvastam. Azt - is - csak úgy lehetett kibírni. Nemzetközi hadgyakorlat volt, jellemzően emilyen szlogennel: Közös ügyünk a béke/Mier - Naša polocná vec/Мир - Наше общее дело.

A Дружба '88 - alulnézetből (is) - szimptomatikus őrültekháza volt. Barátkozás a szovjet és csehszlovák bajtársakkal, a Déli Hadseregcsoport (Южная группа войск) felejthetetlenül bohózatba fulladó előadása a várpalotai csapatművelődési otthonban, ismerkedés (ámulkodás) a csehszlovák hadiipar vívmányaival, a magyar haditechnika szokásos leszereplése az egykori hős doni hadműveletek terepviszonyaira emlékeztető sártengerben és fejetlenség mindenütt.

No, meg a nemzetközi megfigyelők. Kis hazánk földjén ez volt az első olyik internacionalista katonai manőver, amelyre már érvényes volt az 1986-os Stockholmi dokumentum (CSBMS, szeptember 16, emlékszem, utána néztem a nagykanizsai CSEMO könyvtárában - на пример: Szovjetunió folyóirat и.т.д.-, mielőtt kivittek minket a frontra.), a résztvevők létszáma alapján kölcsönösen (Varsói Szerződés, NATO) bejelentés- és meghívásköteles volt a heppening.

Volt szerencsém jelen lenni, amikor két amerikai tiszt, az egyik egy ornitológushoz illő kapitális teleobjektívvel ékesített fotoapparáttal felfegyverkezve levizitálta a kanizsai lövészdandár tábor-romjait az Öskü feletti hegyekben. A végtelen káosz, a felettesek viselkedése, meg az egész bennyhilles miliő annyi mindent megmagyarázott az (addig) elmúlt és az azt követő harminc év milyenségéről. Mondhatni arról is, amivé mára lettünk.

De a lövészárok, és a könyv! Pontosabban könyvek. Tábori postával érkeztek. (Az is volt, békebeli.) A családi csomagban volt sütemény, egy drapp színű kötött mellény, egy új AIWA zsebrádió tartalék elemekkel (az előző az éppen aktuális eltulajdonlás folytán eltűnt) és két - kért - kötet. A mellényt felvettem a zubbony alá, a ceruzaelemeket betáraztam a zsebrádióba, a könyveket meg a mikádó bélésében hordva olvastam ki - háborúban.

Először Jurij Szenkeviccsel végeztem (Papiruszhajóval az Atlanti-óceánon át). Aztán a szovjet-orosz orvos-doktor parancsnokának, a norvég mindenféle-értelemben-óriásnak, Thor Heyerdahl-nak a "Tigris"-e következett. Avval elviselhető volt a az egész bornírt hadijáték. Volt benne Gilgames, Enkidu, Utnapistim/Ziuszudra és a magani rézhegy.

Meg Dilmun.

xxx

Ókori keleti legendák. Utnapistim. Noé. Messziről nézve minden szakáll egyforma hosszúságú. Olvassunk ilyes dolgokat. Hogy inkább tudjunk, mint higgyünk.

Dilmun - minden valószínűség szerint Bahrein szigete volt. És a környező mai szaúdi partvidék, s időnként még Katar félszigete is. Rézbányái miatt a bronzkor osztott neki lapot a régió történelmében.

Meg a földrajzi elhelyezkedése. Amikor a sumér városállamok virágzásnak indultak, ugyanez történt az Indus-völgyében s a Nílus mentén is. A három nagy folyamvölgyi civilizáció tengeri metszéspontjában pedig ott volt Dilmun.

Lakóiról tudjuk, hogy sémi népek voltak, s tengerhajózási tudományuk révén az i.e. 3. évezred közepétől már uralták az Öböl teljes déli partvidékét s szállították a magani és saját rezet Mezopotámiába, illetve az onnan származó árucikkeket az Indus-völgybe s ma már - Heyerdahl nyomán is - tudhatjuk, Egyiptomba és a titokzatos (szomáliai) Puntba is.

Bár az i.e. 18. századból mezopotámiai táblákon fennmaradt két uralkodó neve (Rimum és Jagli-Él), önálló hatalmi központtá nem emelkedett. Ennek oka is elsősorban a geográfiában rejlik, miután az arábiai sivatagos területek erősen elszigetelték a mezopotámiai, egyiptomi és/majd kanaáni-föníciai központoktól; tenger felőli hódításokkal pedig az ókorban egyszer sem sikerült központosított államot, birodalmat alapítani a Közel-Keleten.

Alkalmanként, amikor egy-egy északi regionális állam megerősödött és kilépett saját hatalmi zónájából, befolyása alá vette Dilmunt. Ilyen volt az i.e. 3. évezred második felében az akkád Szargon/Sarru-ukin (i.e. 2334-2284) király idején, akinek felirata arról tanúskodik, hogy befolyási övezete elérte a rézlelőhelyeket. Aztán a 14. században a kassú dinasztia alatt az Óbabiloni birodalom terjesztette ki ellenőrzését az Arab-félsziget északkeleti partjaira. Ezt követően a Folyamvölgy nagy katonaállama, az Asszír birodalom tolta még ki idáig a határait. A közép-asszír állam vezetői a 13. században már Dilmun királyainak is nevezték magukat, majd az újasszír korban jött a két Nagy Hódító, az ókori Izrael történetéből ismert, II. Szargon/Sarru-ukin (722-705) és Szanhérib/Sin-ahhe-eriba (705-681), s újra bekebelezték Dilmunt.

Amely egész történelme során megmaradt a mezopotámia kultűrkör részének. Ennek nyomán épült be a sumér majd akkád/amurru mitológiába. Sémi nyelvű lakossága a félszigethez kötötte, s a korábbi Umm al-Nár- kuktura temetkezési építészetének hagyományát vitte tovább, annyi distinkcióval, hogy a Bahreinben fennmaradt sírhalmok immár nem a csoportos, hanem az egyéni temetkezés helyszínei lettek. Településeinek nyomai Kuvait déli határvidékétől Szaúd-Arábia al-Sarqíja tartományán át Bahreinig és Katarig húzódnak. Pecsétnyomók maradtak fel Fajlaka szigetén és Katarban.

A rövid életű Újbabiloni birodalom (i.e 612-539) volt az utolsó folyamvölgyi hódító Dilmun történelmében. I.e. 6. század közepén új játékos jelent meg itt. Az északi part - Perzsia - kapcsolódott be a déli partvidék életébe.

Ha úgy vesszük - ez a játszma ugyanazon és új szereplőkkel - máig tart.

xxx

P.s. A Barátság '88 számos - s egyszer talán megírandó lesz - pillanata között az egyik legerősebb az volt, amikor sokadik zsebrádiómban az esténként hallgatott hírek között, melyekben a leggyakoribb szó a Medgyesi Péter miniszter szájából - tudjuk, miért - minduntalan akadozva előbuggyanó, a regnáló rendszerre vonatkozóan fenyegető "szerkezetátalakítás" volt, elhangzott, hogy Mihail Szergejevics bejelentette a szovjet csapatok közeli kivonását Afganisztánból.

Utána - Neoton Familia: OK Gorbacsov.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr2214466520

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása