(Mert van egy másik Metternich-variáns is: "Asien beginnt an der Landstraße." Na, ez talán még inkább igaz. S lesz.)
Duvajlát vatan
Minek kormány oda, hol felekezetenként (völgyenként/falvanként/klánonként) amúgy - jócskán megelőzvén minden politológiai-szociológiai hamukát - zsigerből ötezer év óta tudják mi fán terem az önkormányzatiság.
Valahogy így lehetne nyeglén elintézni a libanoni kormányalakítást. Merthogy ez folyik - immár hàrom hónapja. Ami a cédrusok àrnyékában (annak a néhány megmaradtnak) szinte semmi. Voltak ott már évek például legitim köztársasági elnök nélkül.
Nyár elején - amúgy öt éves késéssel - lezajlottak a parlamenti választások, amelyen a konfesszionális keretrendszer engedélyezte mértékben nyertek az Irán/Szíria-barát erők (Március 8. Szövetség). Ehhez sorolandó a síita Hezbollah (H) és Amal Mozgalom (AM), a maronita Szabad Hazafias Irányzat (FPM), a szintúgy maronita Marada Mozgalom (MM) meg még egy két szatellitszervezet. A nyugati/szaúdi orientáció (Március 14. Szövetség) - a Jövő Irányzat (FM), az ősi maronita Falangista Párt (FP), ennek ifjabb (nem édes)testvére, a Libanoni Erők (LF) és tàrsaiknak általánosságban bukó volt.
Persze ez - Libanonról lévén szó - ilyen egyszerűen azért nem igaz. A "győztes" térfélen a H csak kicsit (ugyanannyi mandátum - 12 - mellett 3 protohezbollahos szatellitfüggetlennel 15-re növelte képviselői számát), a FPM viszont nagyon nyert (10/18), a "vesztesek" körében viszont a FM nagyon nyalt (24/13), az LF viszont arányaiban a legtöbbet nyerte (8/15).
De nem is ez a lényeg. Hanem a miniszteri székek szétosztása - raplis óvodások szintjén. Merthogy ismét harmincfős "nemzeti egységkormány" készül, az egyébiránt elbukott, de Rijád által támogatott, eddig is ügyvezetőként miniszterelnökösködő Szaad al-Hariri (FM) vezetésével. Az alábbi tárcakövetelési mátrixban.
A Hezbollah - révén a legbefolyásosabb belföldi (és regionális) politikai erő, fajsúlyos minisztériumokat akar - mondjuk a külügyet meg a pénzügyet. (E kettő általában - nahát - hagyományosan a maronitáknak esett le.)
Michel Aún/Aoun köztársasági elnök pártjának, a legnagyobb frakcióval bíró FPM-nek szíve szerint odaadná valamennyi maronita tárcát. (Meg a többi keresztényét is. Meg a csillagokat az égről.)
Ezen az oldalon - mondjuk - talán még az Amal a legkevésbé követelőző. Ők csak a parlamenti elnöki székhez ragaszkodnak. Nabíh Berri ('92 óta üldögél ebben) már-már olyan érzést kelt bennem, mint amit kicsiny gyermekként éreztem a felvonulásokon sugárzó arcok felett hurcolászott triumvirátus láttán. S nem a markszengelszleninszre gondolok. Az én szellemem úgy nyiladozott, hogy aszittem, a Kádár-Lázár-Losonci trió mindörökkön örökké. Ámen.)
Az ellenérdekelt oldalon Hariri a méretes bukta ellenére nem engedi csökkenteni miniszteri tárcái számát. A nyugati sajtó által nem eléggé hangsúlyozott "igazi" győztes, az egykori warlordok közül egyedüliként sittre vágott s a hadügyminisztérium magánzárkájában tizenegy évet le is húzott Szamìr Dzsadzsa/Geagea vérszemet kapott: a legnagyobb maronita pàrt, a FPM miniszteri tàrcáival azonos számú képviselethez ragaszkodik. Ja, és olyik hivatalokat is akar, amelyek eddig a drúzok hitbizományi állományába tartozott.
A drúzok meg... Valíd Dzsumblat, negyven éve kavaró politikai szélkakas ugyan hivatalosan àtadta posztjàt fiának, Tejmùrnak, de vén rókaként vastagon beleszól még a kormányalakításba. Igazából egyet akar: a lakosság arányában egyre eljelentéktelenedő felekezete számára, számarányukat jócskán meghaladó képviseletet. (Most Dzsumblat Haladó Szocialista Pártja/PSP is gyengült 11/9.)
Valid bejt nem sokan szeretik. A köztársasági elnök sem. Például ő a drúz képviseletet megosztaná a PSP és a szírbarát, most mindössze egy mandátumhoz jutott Talál Arszlán Libanoni Demokratikus Pártja között.
Hozzátenném: a parlamenti mandátum - akárhányszor is választják meg az embert - életfogytiglan havi 18000 dolláros apanázst jelent. Meg a mandátum alatt házat, szolgálókat, autót, sofőrt, testőrt. Meg vámmentességet. És ha nagyon nyüszít a parlamentből esetlegesen kiesett honatya/anya, mindezeket a bónuszokat is megkaphatja, amíg tepsibe nem teszik. Ennyi de facto szinekúra mellett meg nem is èrhet rá a képviselő népet képviselni.
Na, erre varrjunk gombot!
Vagy kössünk aqqált!
Van egy ütős kilós riportkönyv a libanoni polgárháborúról. A "nagy" Robert Fisk műve. Pity of Nation. Ennek arab címváltozata így hangzik: Vajlát vatan. Ezt szójátékoltam a címben: Duvajlát vatan. Egy haza államocskái.
