Kállay Béni bácsi huszonéven keresztül kormányozta ezt a várost. Aztán meghalt.
Jól tette.
Trebevićka žičara
A lanovka teteje a szerb tüzérség egyik leghosszabban használt állása volt. Pár hónapja helyrehozták, s együtt utazik bosnyák, szerb, horvát, török, szaúdi és nyugat-európai.
S egynehány mogyeri.
Szarajevó Mos Eisley-szerű hely, hol minden másság-fóbiás ember rosszul érezné magát.
Nem is kellenek ide.
Jó itt.
Válasz egy kérdésre
Mennyire van a szaúdi/Gulf jelenlétnek hatása az emberek vallási identitására, ill. arra ahogyan az iszlámot önmagukban definiálják?
Válasz: Össz-társadalmi szinten - egyelőre - még mindig kis mértékben. A vahhabi jelenlét mondhatni mostanában ünnepli negyedszázados itteni életét (a boszniai háborútól számolva), de csak ezidőtájt esik le az embereknek (mondjuk: vallási körök/tudósok szintjén), hogy az öböli/öbölbeli/öbli(?) módi nicht zu koscher errefelé. A szaúdi szervezetek napjainkban már bőszen kacsingatnak az itteni iszlám alappilérének számító szúfizmus felé s ez nem a kacsintás vicces-szerelmes fajtájából való. Ugyanakkor a vahhabiták egyre sikeresebbek a fiatalok körében; míg tíz-húsz éve az ifjú imámokat elsősorban Szíriában, Libanonban, Egyiptomban, esetenként Algériában képezték, mostanában Medina a fő oktatási centrum.
Meg persze a török egyetemek.
Merthogy nagy most a verseny itt is a lelkekért. Törökország és Rijád megnevezett nagy- valamint kis kókója (Irán, Katar) is nyomul ezerrel.
Vijećnica
Két hete még a Cadiz-Sevilla-Córdoba-Toledo viszonylatban mozogtam, így most újra elbűvöl a szarajevói városháza neo-mór stílusa.
Nem így az okkupált Boszniát felügyelő Kállay Béni bácsit. Ő többször is beleszólt a megvalósításba s leállíttatta az építkezést.
Az okokról most nem, inkább a tervezőről. A cseh Karel Pařík nevéhez számos épület fűződik a városban, gyakorlatilag neki köszönhető Szarajevó "monarchiás" arculata. Ami egyébként erősen keleties. Ő tervezte a városházán kívül az ugyancsak lenyűgöző askenázi zsinagógát, a Nemzeti Bank (eredetileg: Union hotel) épületét, az Europa szállót, a Szépművészeti Akadémiát vagy a Nemzeti Színház tömbjét.
Pan Paržik itt maradt a Monarchia összeomlása után is. Amikor meghalt, a város éppen a Nezavisna Država Hrvatska (eufemisztikusan: Horvát Szabadállam - valójában náci báb-) fennhatósága alá tartozott. A hosszú élet átka.
Ja, és itt volt a Boszniai Nemzeti és Egyetemi Könyvtár gyűjteménye. 1992-ben az ostromló szerbeknek sikerült telibe trafálniuk épületet. Több mint 700 kézirat és ősnyomtatvány pusztult el.
És mennyi ember. Járjunk egyet a városi temetőkben.
Ps. Amikor először láttam, pont fordítva volt. Itt jártam, majd kisvártatva Andalúziában. Mindig jó érezni: a dolgok öszvefüggnek.
Jugómodern
Van az ulica Maršala Tita-n egy könyvesbolt. Illetve volt. Sok éve ott vettem kiváló falinaptárakat a Generalissimusról. Tito szemüvegben, szivarral, Jovankával s ezek permutációi.
Sajnos a knjižara bezárt. De a jugó modernizmus még él.
Ebben az isteni Miljacka-parti épületben is.
Egy kvázi/balkáni Hundertwasser.
