Nagylábujj
A minap, július 2-án volt az évfordulója, hogy az öreg Nobel-díjas firkász-vadász lábujjával elsütötte a puskát. Azért ott lettem volna, amikor a tömpe orrú hatvanas Pontiacokban kiérkezett az idahoi rendőrség; milyen látvány fogadhatta őket. Mint egy svéd krimi.
Ernest szeretett itt. Ronda egy mese, Andalúzia közepén; amerre nézel, mindenütt olajfák.
És a város. És a híd.
Amikor hét éve itt jártam, annyira beleestem a városba, hogy hanyatt is. A katedrális lépcsőjén majd' szétvertem a fejem. Az utolsó pillanatban - fotoapparátomat eldobván - jobb kézzel tartottam meg magam; a jobb hüvelykem kifordult. Ránéztem, eszembe jutott John Rambo, s visszacsavartam a helyére.
Azért nem sikerült túl jól a művelet. Ezután Lisszabonig fél kézzel vezettem, s ebben benne volt egy kegyetlen szembe szeles kerékpáros etap a Cabo de Saõ Vincentére.
Vigyázzunk a hüvelykjeinkre! És azok alsó végtagi komplementereire, a nagylábujjainkra.
Jól jöhetnek még - vészterhes időkben.
