Egyenlőség. Ezt hirdeti az alkotmány az országban együtt élő különböző iszlám vallásjogi iskolák (madzhab, t.sz. madzáhib) követői között.

A többség valóban ibádita, de miként már többször is írtam róla például Szohárban, Dzofárban vagy Dzsaalán Baní Bú Haszanban/Alíban jelentős a síita (tizenkét- és hétimámos) valamint a hanafita és vahhábita állampolgárok létszáma. Nem is beszélve a jelentős számú pakisztáni, afganisztáni és (keralai) indiai muszlim vendégmunkás kontingensről, akik ugyancsak elsősorban a hanafíja madzhab követőinek számát gyarapítják.

A felekezeti együttélést segíti, hogy a vallási középiskolákban és felsőoktatási intézményekben tudatosan törekednek arra, hogy a tanárok is több vallásjogi iskola követői-szakértőo legyenek. Mindebbe - az Arab-félszigeten igencsak unikális módon - a síiták is beleértendők.

Ahogy itt ülök a khaszabi kikötőben, azt nézem, miként vonulnak tömegesen a férfiak déli imára a közeli, egyébiránt ibádita mecsetbe. Különféle omániak, pakisztániak, afgánok.

Muszávát.

P.s. Persze problémák is vannak; nem is kis számban, de a kerek kis szösszenet kedvéért ezeket most elhagyom. A következőkben viszont visszatérek majd az ibáditákra.