iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

Balkáni anzixok 8

2017. október 26. 15:04 - politics&islam

 

Szandzsáki történelem-morzsák

Ez olyan Iskola-tv stílusú cím. Ne mondja nekem senki (mármint a legalább 40+osok), hogy nem szimulált anno ált.iskolásként legalább háromszor, hogy a suli helyett a tèvében délelőtt fizikából a dr. Sass Elemér-Antal Imre duót vagy Sugár András szürreális földrajzóráit lesse. Ezek überolhatalanul bumfordiak s ezzel együtt hasznosak voltak.

Egyébként a föcit bírtam a legjobban. Az elején forgott egy földgömb, amelyet kicsiny kezek először a Szovjetunió - ezt èrtettem -, egészen pontosan Kazahsztán, s talán pontosan Tengiz fölött - ezt máig sem értem - állítottak meg.

(Azon azért gyakran eltűnődöm, ki a fenének sugàrozták iskolaidőben ezeket, mert olyanról mèg nem hallottam, illetve én magam sem éltem meg, hogy az egyik órán a tanár bekapcsolta volna a tévèt, hogy akkor most nézzük meg, mit mond a tananyagról Öveges professzor....)

Tehát a Balkán közepe. A Szandzsák múltja. Isa beg Ishaković/Ishakoğlu Isa bey családjáról.

×××

Egyik korábbi itt-tartózkodásom idején már írtam róla egy posztban; most kis kiegészítés. A Novi Pazart alapító szerb származású beglerbég családjáról több nézet forog a tudományos köztudatban.

A legelfogadottabb szerint eredeti neve Isak Hranić Kosača, aki az egyik legjelentősebb szerb nemesi családból származott, s akit bátyja, Bosznia Nagyhercege, Stjepan Vukčić Kosača egy, az oszmánokkal kötött egyezmény keretében garancia-túszként küldött török fogságba.

A Košaca család éppen az 1400-as években, az 1389-es szerbek által megnyert (ön-interpretáció) és elvesztett (oszmán nézőpont) rigómezei ütközet után fennálló despota-rendszerben emelkedett a boszniai területek fő emberévé. (Mellettük a kelet-szerb területeken a Brankovićok és a Lazarevićek voltak az urak; mindaddig, míg az oszmánok el nem zavartak mindenkit - többnyire Magyarország irányába.)

Stjepan Vukčić Kosača Bosznia déli-délkeleti részét (Hercegovina) és a mai Montenegró nyugati végeit bírta. Egész élete (1404-1466) az oszmán előrenyomulás megállításával telt - mint a következményekből nyilvánvaló: rendkívül sikertelenül. Mindeközben ugyanis intenzív polgárháborút is vívott a töbi szerb despotával, akiket persze a Fényes Porta zseniálisan játszott ki egymás ellen.

SV Kosača maga ugyan ortodox volt, alattvalóinak nagy része azonban katolikus (ez máig így van délkelet-boszniában és a montenegrói tengerparton), s ő építtette Herceg Noviban a Savina kolostort.

Ez lenyűgözően kompakt épület, 2014 január 2-án szakadó hóesésben bicikliztem át oda az Orjen-hegységen át a boszniai (pardon, szerb-boszniai) Trebinjéből - a cragorác határőr lehülyézett a produkció láttán. A templomban megemlékeztem az itt megkeresztelt leghíresebb férfiúról. 2005 vízkereszt napján itt lett a muszlim gyökerű Emir Kušturica Nemanja Kušturicává. Addig sem volt népszerű Szerbián kívül a Balkánon, ezzel meg végleg betett. (Egyébként a volt jugoszlávia területén nehéz olyan értelmiségit találni, aki a "Papa szolgálat útra ment" és az "Emlékszel még Dolly Bell-re" kivételével ne utasítaná el a filmjeit, mint a Balkán hamis ál-romantikus ábrázolásait. Tessék utána nézni, ha másnál nem, Végel Lászlónál.)

Tehát a kisebbik Košaca Szkopjéba került, ahol iszlamizált s a helyi beglerbég, a róla elnevezett helyi mecset építtetője, Ishak bey adoptálta. Hamarosan - miként a buzgó neofiták általában - magasra emelkedett a nomenklatúrában: először szkopjei, majd a balkáni/ruméliai csúcsgovernátor, boszniai beglerbég lett.

S mindeközben félkézzel megalapította Szarajevót meg Yeni/Novi Pazart.

×××

1389 után - Rigómezőnél, tudjuk, annyira nyertek, hogy megszűnt az egységes államuk - a szerbek valami olyas viselkedést produláltak, mint majd' másfél évszázaddal később a magyarok. Persze az ma már nem ítélhető meg hótziher, hogy ellent tudtak-e volna állni a lendületben lévő oszmán államnak, de az a széthúzás és balfékeskedés, amit a 15. században produkáltak, elrettentő példaértékű. (Lásd még Zápolyáék, Werbőczyék, Miksáék és haverjaik cselekedeteit Mohács után.)

A még szerb fennhatóságú területen despoták uralkodtak. Keleten Konstantin Dragaš, középütt a Lazarevićek (lásd a már bemutatott közép-szerbiai kolostorokat) és a Brankovićok (elsősorban Vuk Branković), kik közül aztán néhányan magyar földön folytatták a szerencsétlenkedéseiket. Délen Marko király rövid távon halálra ítélt államocskája egzisztált egy ideig. A mai Bosznia nyugati részén Hrvoje Vukčić volt az úr, keleti felén pedig két család osztozott: a már említett Kosača és Pavlović-Radinović.

Már csak legitimációs célokból sem lehet véletlen, hogy a hagyomány elősorban ehhez a két családhoz köti az első nagykaliberű balkáni szandzsákbég, a városalapító Ishakoğlu Isa Beg/Isa beg Ishaković eredetét.

Valószínűbb az előző posztban tárgyalt Kosača-eredet, de vannak hívei a Pavlovićoktól való leszármazásnak is. Eszerint a nemesi származású - talán a Pavlovićokkal is rokonságban álló - Isa Hranićot (e verzió szerint ez volt Isa bég eredeti neve) Kelet-Boszniából hurcolták el a törökök, az oszmán adminisztráció akkori balkáni központjában, Szkopjében élt, iszlamizált s lett az, ami.

Persze lehet, hogy mindez csak legitimizációs legenda. Nem baj. Mindig - ma is - az a fontos, miben hisznek az emberek. Nem a tények.

Amiket e témában ráadásul nem ismerünk.

xxx

Ha már a - feltételezett - genealógia, akkor még egy kicsit Ishakoğlu Isa Bey/Isa Beg Ishakovićról (?-1470).

Ami bizonyos, hogy őt Ishak Bey, szkopjei szandzsákbég fogadta örökbe s tőle vette át a szkopjei helytartói címet. Ez az Ishak Bey (?-1454?) is érdekes figura volt, részt vett a 15. első felének számos balkáni történésében.

Az ő származása körül is izgalmas teóriák vannak. Az egyik szerint ő is szerb gyökerekkel bírt; ráadásul e variáció szerint a NP/Szarajevót alapító Ifjabb Isa Béghez hasonlóan a Hranić-famíliából származott és fogságban adoptálta őt egy 14. század végi nagy oszmán hadvezér, Yiğit Bey pasa (?-1413, majd róla is). E nézet szerint így már nem volt különleges, hogy - mi, szerbek a renegációban is tartsunk össze alapon - ő a szintúgy a Hranićok felől érkező Isa Béget (a városokat alapítót) adoptálta.

A másik nézet kevésbé romantikus. Eszerint az említett Yiğit Bey pasának vér szerinti fia lett volna.

Mindenesetre Ishak Bey komoly szereplője volt annak a kaotikus kornak, amelynek során az oszmán birodalom nagyjából a boszniai határig nyomult előre az 1400-as évek első felében. Részt vett az első, 1432-36-os Gjergj Arianiti-féle albán felkelés leverésében, majd harcolt a nagy nemzet hős, Gjergj Kastrioti/Skënderbeu/Szkanderbég ellen is. Meg Hunyadi János ellen a niši csatában.

Szóval ő már kissé a mi történelmünknek is része.

xxx

Yiğit Bey

Akkor mendegéljünk tovább visszafelé a múltban: jöjjön most az Isa Beg Ishakovićot örökbefogadó Ishak Beg adoptálója (vagy talán: vér szerinti apja) Yiğit Bey. Ő a törzséből igazi "első generációs gâzi" (hitharcos) a Balkánon; oszmán terminológiával: Rumeliában.

Eredeti neve Saruhanlı Yiğit Bey volt, ami utal származási helyére: az úgynevezett Saruhani Bégségre/Emírségre, amely Anatóliában/Kisázsiában volt található, a mai Manisa térségében. A vidék az egykori Lydia része volt, s hosszú bizánci fennhatóság után a szeldzsukok a 12-13. században rendezkedtek be itt. Száz évvel később - a szeldzsuk Konyai (Ikoniumi) Szultanátus fragmentálódásával - saját helyi kis oguz-török dinasztiájuk, a saruhanidák (Saruhanoğulları) egy volt, többek között a Söğüt vidéki oszmánok mellett az egymással is rivalizáló török törzsek között. A saruhanidák az oszmánok második felemelkedéséig, 1413-ig bírták szállásterületeiket, aztán a többi alávetett törzshöz hasonlóan betagozódtak a megerősödő, emelkedő és terjeszkedő oszmán államba.

(Erre az úgynevezett második birodalomalapításra azért volt szükség, mert a már a Balkánon is jelentős pozíciókat szerző oszmánokat, akiknek fővárosa 1363 óta a mai Edirnében (Drinápoly) volt, 1402-ben az ankarai csatában az alapvetően mongol etnikumú hadsereget irányító Timur Lenk, mondhatni az össz-história egyik, ha nem "a" legvéreskezűbb hadvezére szétverte, az 1389-es rigómezői csata után a szerb Miloš Obilić által meggyilkolt I.Murád szultán fiát és utódját, I. Bayezidet, kinek beceneve "Yıldırım" azaz Villám volt, foglyul ejtette s haláláig vaskalitkában hurcolászta magával. Úgy tűnt, az oszmánok végleg elbuktak... De Sánta Timur 1405-ben meghalt, nomád állama annak rendje s módja szerint széthullott és Return of the Osmans. Kiderült: számukra még csak akkor kezdődött a történelem.)

A saruhanidáknak vannak Kisázsiában máig látható emlékeik. Például Yiğit Bey egyik felmenője, Muzafferüddin İshak Bey (uralkodott: 1362-138 építtette a máig látható manisai nagymecsetet. Egyébként ajánlanám megtekintésre/tanulmányozásra a szeldzsuk/preoszmán építészetet. 2008 nyarán Konyától Selçukig végig tanulmányoztam, emlékezetes volt. A korai oszmán architektúra - mondjuk Mîmar Sinân előtt - amikor még nem a közismert tamburos-kupolás-karcsú minaretes mecsetek uralkodtak még, hanem az erődszerű lapostetejű, közép-ázsiai és iráni eredetű toronyszerű felépítménnyel, egészen más összhatást adott a korabeli városképnek is. De nagyon elnyargaltam; vissza a saruhanidákhoz.

Fegyveres potenciáljukat a hatalom megfelelően csatornázta: az újonnan meghódítandó területek határvidékeire, úgyszólván a frontra telepítette őket.

Yiğit Bey tehát így került Ruméliába, már a 14. század utolsó harmadában (tehát az ankarai katasztrófa előtt). A rigómezői csatában az oszmân csapatok egyik parancsnoka volt, majd 1392-től haláláig, töb mint két évtizedig ő volt a szkopjei (Üsküp) szandzsák vezetője. E minőségében adoptálta (vagy nemzette) Ishak Beyt. Ahogy arról az előbbi posztban szó volt.

P.s. Ezt a - lehet - elborzasztó genealógiai elkalandozást nem (ön) kínzásból irogattam az elmúlt napokban. (Meg még folytathatnám is...) Azt próbáltam vele érzékeltetni, hogy micsoda különböző világok találkoztak itt a Balkánon (s nálunk is a százötven év alatt, túl a hadi eseményeken és a gólya-gólya-gilicén).

Rendkívül érdekes az etnikai keveredés szintúgy, mint a helyi lakosság különböző válaszai az oszmánok/iszlám megjelenésére az elit (nemesség/egyház) és a plebs részéről. Erről a színes világról reményeim szerint írok még más (szúfi, kulturális) aspektusokból is.

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr3513087674

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása