A Táriq bin Zijád szikláján (Dzsabal Táriq/Gibraltár) túli vizek kevésbe voltak ismerősek a muszlim utazók és földrajzi írók számára. Az Atlanti-óceánt ez utóbbiak műveiben számos néven illetik. Ezek közül az egyik legelső és leggyakoribb a Bahr al-Zulumát, azaz a Sötétség-tengere. (A kifejezésnek van teológiai konnotációja is, amibe most nem mennék bele. S abba sem, hogy e terminus perzsa változata - a behr-é zulumat - mai jelentése: Holt-tenger. Maradjunk az óceánnál.)
Később más elnevezések is helyet kaptak. Ilyenek a Bahr al-A'zam (a Legnagyobb-tenger), a Bahr al-Akhdar (Zöld-tenger), a Bahr al-Gharbí (Nyugati-tenger) vagy a Bahr al-Muzlim (Sötét-tenger. Ez utóbbi már az elsőre hajaz; azonos szógyökből eredeztethető.)
Az arab nyelvű földrajzi irodalom megkerülhetetlen ikonja, kora főpostamestere és ezen beosztásában a kalifátusi hírszerző szolgálat feje, Ibn Khordadbeh (820-912k.) nagy lexikális összefoglalásában, a Kitáb al-maszálik va'l-mamálik (Az utak és államok könyve) című alapvetésében Bahr al-Muhít-ról, azaz Körbevevő-tengerről beszél. E jelzőből alakult ki mára az "óceán" szó az arabban (muhít). Megjegyzés: Ibn Khordádbeh használta még a már említett Bahr al-Akhdar formát is.
Számos szerzőről írhatnék, mégis csak a legérdekesebbet említeném most. Al-Idríszí (1100-1165), aki a szicíliai normann uralkodó, II. Roger udvarában élt és összefoglaló munkája (Roger könyve/Kitáb Rudzsár, bonyolultabban: Nuzhat al-mustáqq fí'-ikhtiráq al-áfáq/Az égtájak meghódítására vágyakozó könyve) máig geográfiai alapmű.
Ebben ír arról, hogy az ő korában Lisszabonból - tehát mindenképpen 1147 előtt, miután ez évben foglalták vissza a várost a portugálok a muszlimoktól - 80 bátor felfedező férfiú (al-mudzsarrirún) indult neki az óceánnak, érintvén/felfedezvén számos szigetet. Ezek közül több jól beazonosítható, míg mások körül van némi homály.
Mindenesetre ami biztosnak látszik: e muszlim felfedezők eljutottak a Dzsazírat al-Aghnám-ra (Birkák-szigete), ami nagy valószínűséggel az Azoriak valamely tagját jelenti. Továbbá voltak Maszfahán, Laghusz és Szawa szigetén, amelyek a Kanári-szigetcsoport egyes tagjaiként azonosíthatóak. Az Idríszínél szereplő Laqa pedig szinte biztosan Madeirával azonos.
A szicíliai tudós történetében legenda-töredékek is lehetnek. Nem világos az expedíció tényleges célja sem. De a muszlim kereskedők általános felfedező szelleme nem zárja ki a történet hitelességét.
(Egyes arab történészek szerint a mudzsarrirún által meglátogatott tizennégy sziget közül némelyik a Karib-térségben van; ergo ezek a bátor muszlim férfiak fedezték fel Amerikát
Már megint a ki-volt-hol-a-legelső. Ott - megmondom én: az indiánok.)
1995-ben olvastam minderről egy érdekes forrásmunkát a damaszkuszi nemzeti könyvtárban (Maktabat al-Aszad). Micsoda kulturális központ volt az! Kérésre hoztak olyan forrásanyagokat, hogy elalélt az ember. A büfében meg jó volt a melegszendvics. Evés közben mindig New York Timest olvastam. Az is járt oda.
Szíria ilyen (is) volt.
