(Az elmúlt tíz napban Madeira szigetén terepfelmértem. Voltak iszlám vonatkozású gondolatok is. Néhány FB-bejegyzés utánközlése következik.)
Két átszállás, szédelgés ( egy kicsit még posztbalkáni utóhatás), reptéri busz.
Mondok, két jegy lesz. Sofőr kérdez: hány éves a gyerek. Mondok, tíz. Mire ő: Akkor neki félárú lesz. De - kacsint egyet - nem adok jegyet. S lőn.
Mennyire ismerős ez! Mint a balassagyarmati buszon. Megint otthon érzem magam Portugáliában.
P.s. Amikor 2011 nyarán keresztül-kasul végigautóztam-bicikliztem az Ibériai félszigetet, a kis testvér komplexusos, mufurc és kivagyi országában mintha csak otthon lettem volna. Na jó, azért nekünk nincsen Algarvénk. De éppen ott, Tavirában vertek át először egy kávézóban. Nem felejtek! Jó volt.
