A kősivatagon való átkelés inspiráló. Mondják. Az ember gondolatai befelé fordulnak. Ez igaz. Bár nekem belül is szétfutnak a gondolataim. Messzi tájakra.
A sziklás hegyek s a köves puszta egy huszonkét évvel ezelőtti gyaloglásomat eleveníti fel. Amikor órákon át tekeregtem a Holt-tenger fölött - a jordán oldalon -, hogy a sívó pusztaságból merész sziklaformációkon át feljussak al-Mukavvir-ba. Ott állnak Heródes palotájának romjai. S a hagyomány szerint ott történt a nevezetes tánc, aminek az lett a vége, hogy egy ott bebörtönzött másként gondolkodó hajnalra egy fejjel rövidebb lett.
A túra azért is volt emlékezetes, mert utána épületes beszélgetést folytattam egy helyi pásztorral. Három hónappal voltunk az izraeli-jordán békekötés után. Többet mesélt, mint a történelemkönyvek. És a tojásos lecsója (!) is finom volt.
És ezután pár nappal utaztam végig a Vádi Arabán. A Liszántól al-Aqabáig. Aki igazi pusztát plusz sivatagot akar látni, menjen végig ott. (Direkt nem a King's Way-t mondom Moáb és Edom hegyein-völgyein keresztül. Az egy másik történet. Nekem.)
Omán inspiráló hely. Nem győzöm hangoztatni.