Hangulatos hely ez. Folytatása annak, ami az előző napokban körülvett. A pusztaság, közepén két vulkanikus hegyvonulattal, északon a fő jellemzője alapján elnevezett Dzsabal al-Humr, azaz a Vörös-heggyel, délen pedig a Dzsabal al-Khuwajr-ral. (A Szép Kis Heggyel...) S szórtan néhány, majdnem lakatlan pásztor-település.
De igazából a partok lenyűgözőek. A nyugati parti fehér sivatag erősen előhozza belőlem az egyiptomi Dakhla-oázis közelében éppen évtizede látott csodát. (Meg - látképileg legalábbis - a legészakibb fríz sziget, Rømø nyugati partvidékét.)
Közvetlenül a parton az erős melegben apály idején annyira erős a szárazra kerülő algásodott és kagylókkal teli sziklák kipárolgása, hogy pusztán a lélegzéssel elég sóutánpótláshoz juthatunk.
S mindeközben hőgutához.
De ezt szeretem. Hajadonfőtt ülni a lángoló égbolt alatt.
Tökegyedül.
(Ha ollós kis támadómat nem számítom.)
