Erről a városról nem szoktak írni semmit. Emiatt már önmagában is erős késztetést éreztem az idelátogatásra. (Meg útba is esett.) Mondják, az egyetlen karakterisztikuma (van ilyen szó?, szerintem nincs), hogy nagy vásározó hely. Kelet-Ománban Ibra és Szúr/Sur mellett a legnagyobb. Előbbi kettőt éppen tavaly csekkoltam le, s az utóbbi hely annyira megragadott, hogy még vissza is karikáztam oda s blogoltam róla egy kicsit.
Sinawban a Keleti-sivatag (al-Rimal al-Sarqíja) lakossága (sok beduin) bizniszel. Jó elhelyezkedése folytán a puszták népe "autentikus" cikkei mellett naponta hozzák fel a friss halat az óceán partjáról (jólehet az innen még háromszáz kilométer) és jön a "fejlett világ"megannyi kütyüje a maszqati és szohári kikötőkből. Ne féljünk, a közép-kínai fröccsöntőművekben előállított műanyag vicek-vacok éppúgy kapható itt, mint a fél Ázsiában megalkotott csúcstelefonok.
Jó hangulatú volt a piac; szeretem, amikor összeérnek a dolgok. A sarqíjai nők ugyanazt a álarcot viselik, amilyeneket a Hormuzi-szoros túloldalán láttam a bandari hölgyek között Bandar Abbászban, Qeshm és Hormoz szigetén, illetve egy - micsoda érdekesség - ottani "vásárvárosban", Minábban.
Aztán kicsit körbegyalogoltam a települést. Érdemes volt. Az elhagyott és elhanyagolt "óváros"romjai igencsak kedvemre valók voltak. Ezek is más megjárt tájakat asszociáltattak velem Kelet-Irántól Belső-Ázsiáig.
Ez is jó hely!
