És ez már nem is a Szandzsák. De most sem állom meg, hogy ne mutassak be egy útba eső szerb kolostort. Vagy kettőt. Mert ezek - nem győzöm hangoztatni - szenzációsak. Készül a nagy összegzés, de sok az anyag/objektum, még folyik az adatgyűjtés.
Tehát Közép-Szerbia is tele van velük, s most ezekből. Pontosabban azokból, melyek a mai Szerbia hosszanti tengelyét jelentő Morava-folyótól keletre találhatók.
Mindjárt itt van az emlékezetes hangzású Ćuprija város közelében lévő Ravanica kolostor. Tavalyelőtt, üzbegisztáni utamat levezetendő Isztambulból való hazakerekezésem során végighajtottam a Ćupriján, felejthető. A városnévről viszont annyit, hogy a törökök hidat építettek itt a Moraván, ahol egyébként már a római időkben is volt átkelő Horreum Margi néven, s a híd török nevéből (köprü) lett a hangzatos ćuprija (a -ja főnévképző suffixum). Ha valaki belenézett a leghíresebb balkáni regény borítójának belső információs oldalába, láthatta a legendás címet eredetiben: Na Drini ćuprija.... Hej, de nem szeretik ezt a művet Szandzsákban!
A Ravanica kolostor sok mindenről híres. Elsősorban arról, hogy ez a másik végpontja az 1389-es rigómezei/kosovopoljei csatának. Tavasszal meglátogattam s a fb-n is dokumentáltam a nevezett ütközetben győztes, majd a csata után a szerb orgyilkos/nemzeti hős, Miloš Obilić által meggyilkolt I.Murád szultán síremlékét/türbéjét közvetlenül az esemény színhelyén, a koszovói főváros, Prishtina mellett.
Most pedig itt a másik végállomás. Az általa 1375-77 között építtetett kolostorban fekszik Lazar Hrebeljanović herceg, minden szerbek ura, a Lazarević-dinasztia alapítója, vagy ahogy szeretik emlegetni Lazar cár. Aki elesett a Balkán elkövetkező történelmét meghatározó ütközetben. Alant a sírja is látható.
(Igaz, csak homályos, stikában készült képen, miután - úgy látszik a Brančevo-i Eparchia kolostoraiban tilos a fotózás. Érdekes, a Raš-Prizren-iben ez sosem volt gond. De a Žiča-iban vagy a Mileševa-iban sem. Itt meg a templomfelügyelő járkál a nyomomban, nem húzom-e elő titokban a telefonomat. Egyszer előhúztam. Igaz, lehet, ha kattingatásommal felverném Lázár cárt, az felébredvén s látván egykor tenger mosta határokkal bíró országa és mai alattvalói helyzetét, éktelen haragra gerjedne. Az meg ugye kinek kell?)
A kolostort a török időkben többször meggyepálták, volt, de teljesen - jellemző módon - csak az 1690-et követő kaotikus időkben néptelenedett el; igencsak rövid időre. A freskók azonban eredetiek. Miként az építmény struktúrája is. Ez a szerb kolostorépítészet úgynevezett Morava-iskolájának első alkotása, melynek jellemzője, hogy a kilencszögletű tamburon lévő főkupola köré négy kisebb csatlakozik s számos -itt 62- ablakon jut be a fény a belső terekbe. És a falakon mindenütt ott van a bizánci hagyományból hozott stílusjegy, a háromsoros téglákból rakott vörös csíkozás.
Szép.
Kevesebb mint egy óra múlva aztán már itt a Mansija-kolostornál. Időrendben haladunk. Ezt az ugyancsak a Morava-stílben épült vallási központot a rigómezőnél sajnálatos módon idő előtt eltávozott Lazar herceg fia, Stefan Lazarović építtette 1406 és 1418 között.
Ez volt Szerb Despotia (1402-1459) korszaka, a középkori szerb állam alkonya, amikor a határok még Barnál kiértek ugyan az Adriára, de az átmenetileg megerősödött, Trvtko által irányított Bosnyák királyság, majd az ankarai csatavesztést (1402) viszonylag gyorsan kiheverő oszmánok között egyre szűkült a szerb uralkodók mozgástere. És ott volt az örök szerb (?) átok, a megosztottság: akkor éppen a Lazarevićek és Brankovićok viszálya.
A freskók majd' kétharmada elpusztult az évszázadok során, de ami megmaradt, lenyűgöző. És a masszív falak is.
A később szentté avatott Stefan Lazarevićet 1427-es halála után végül a Koporin-kolostorban temették el. De ahogy az a szentekkel lenni szok, más történet szerint itt (is) eltemették. Hercegi testvére, Vuk viszont bizonyíthatóan csak itt nyugszik.
P.s. 50-25-25. Én ilyen százalékos megosztásban tanítanám a történelmet. Azaz 50% magyar, 25% környező népek, 25% világtörténelem. De mindegy, mert lassan 0% lesz az egész spektrum...
