Van egy közös ellenpontja a szandzsáki muszlim bosnyákoknak és az ortodox keresztényeknek. S ez az albán nacionalizmus.
Ami - már többször írtam róla - felülírja az egy vallási közösségbe (umma) tartozás főszabályát a helyi muszlimoknál.
A bosnyákok mindig is magukat tartották a balkáni iszlám motorjának. Ez sokáig így is volt; az oszmán történelem első, expanzív szakaszában. A legnevesebb katonai vezetők, beglerbégek szinte kivétel nélkül délszláv gyökerűek a Novi Pazart és Szarajevót egy időben alapító Isa-Beg Ishaković/İshakoğlu İsa Beytől Mehmed paša Sokolović/Sokollu Mehmet paşáig.
Aztán jöttek az albánok, s a Köprülüktől Kara Mustafán át egyre inkább ők lettek a nyereg birtokosai. Az oszmán végjátékban, a 19. században pedig szinte minden sadr-i âzam/vezir-âzam (kvázi miniszterelnök) albán származású volt. A bosnyákok nagy fájdalmára.
Aztán a független Albánia és a délszláv állam létrejötte tovább mélyítette a szakadékot a két, időközben kialakult és megerősödött nacionalizmus között. A szandzsáki bosnyák muszlimok meg ebben a "szerb oldalra kerültek".
S még inkább a második világháborúban történtek után. Amikor a Szandzsák három részre szakadt: északnyugaton - a montenegrói rész - közvetlen olasz fennhatóság alá került, az északkeleti a németek által megszállt szerb területekhez tartozott, míg a déli részeket az olaszokkal kollaboráló albán bábkormány irányította.
Amely teret engedett a legkeményebb nacionalista albán paramilitáris erőnek, a Balli Kombëtarnak. Ezt az évszázada az albán nacionalizmus élharcosait adó családból származó Midhat Frashëri vezette s keményen irtotta úgy a szerbeket és szlávokat (értsd balkáni nem-albánokat), mint a görögöket és a kommunistákat általában. Az albán kommunistákat is, miután azok főleg a rivális déli toszkokból kerültek ki, míg a ballistok északi ghegek voltak. A szervezet, amely a nácik egyik fő helyi szövetségese volt a térségben, az alábbi sokat mondó jelszó alatt harcolt: "Shqipëria Shqiptarëve, Vdekje Tradhëtarëvet!" (Albánia az albánoké, halál az árulókra!)
Itt is működtek. Tutin, Plav (e két térség olasz megszállás alatt volt) és a német fennhatóságú Novi Pazarban is ezreket gyilkoltak meg, illetve vittek helyi koncentrációs táborokba.
A történtek ma is élnek a helyi lakosság emlékeiben. Mondanom sem kell - ki- és megbeszéletlenül.