Novi Pazarból két irányból lehet a szerbiai Szandzsák-fertály végállomására jutni. Tutin városa ezer méter felett fekszik, ha szerencsésebb országban lenne, lakói hátradőlve nézhetnék, hogyan tartja el őket a táj. Alpesi fennsík, körülötte ezerötszázas hegyek, délre a kétezres koszovói hegyláncok kéklenek.
Szeretek itt.
De ide utazni is szeretek. Mindkét útvonalon. A rövidebb az ószerb állam (Raš) egyik meglehetős romvárosa mellől indul, decens alpesi falvakon át.
A másik út pedig maga a gyönyörűség. A montenegrói Tara-kanyon jut eszembe erről az útról (mit már többször megjárva melegen ajánlok mindenkinek, itt van a szomszédban), az Ibar-folyó felső folyása mentén.
Az Ibart egyébként is érdemes végigkövetni. Kevesebb, mint 300 kilométer alatt montenegrói és szerbiai szláv/bosnyák muszlimok falvain, az albánok és szerbek között megosztott Kosovska Mitrovicán, majd Dél-Szerbia két szerb központján, Raškán és Kraljevón folyik át s partján található a szerb ortodox építészet egyik remeke, a žičai kolostoregyüttes. S közben - túl az egekbe nyúló sziklák övezte meder romantikáján - lépten-nyomon évszázados mecsetek, középkori templomok, további kolostorok, várak. Csodás szubrégió.
Bár legnagyobb része egy szomszédos országban található, szinte ismeretlen a művelt hazai közönség számára is - már akiket az ilyen, a Kárpátok pántlikás hegyláncain túli vidék egyáltalán érdekel.
