Az Ishak paşa sarayı felé vezető főút vége felé van egy kis çayhane. Ott szerettem volt üldögélni Doğubeyazitban, s magamba dönteni pár méregerős török kávét. Utoljára, tudván, hogy miután átlépem a határt kelet felé, jön a végtelenített teatenger s a kistasakos pszeudo-neszkafék világa. De hát Iránba nem kávézni megy az ember. Hogy miért, azt itt nem részletezem - ahhoz komoly tárhelyek kellenek.

Szóval, az utolsó "török" város (macskakörmöztem kurd, örmény, esetleg azeri olvasók számára) említett vendéglátóipari egységében a sildessapkás nap/szél-cserzete arcok felett kavargó cigarettafüstben ott lóg a falon az atatürki szentencia: Türkiye lâik bir ülkedir.

Ez jutott eszembe itt, Novi Pazarban, ahol manapság átlagpolgár és vallási vezető egyszerre fordul Isztambul/Ankara felé. Mi történik a Fényes Portán. Erdoğan most a szultán. Vagy, ha úgy tetszik, a Nagy Testvér.

Kinek országában olyan folyamatok zajlanak, amely egyre inkább erodálja a Törökország szekularitását hirdető fent említett feliratot. Egy új fejlemény: a kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) a parlamentben benyújtott egy törvénytervezetet, amely erős társadalmi vihart kavart. (Igaz, az utóbbi időben nincs olyan AKP-lépés, ami nem indukálna hasonló reakciókat.) Eszerint a fiatalkorú lányok sérelmére elkövetett erőszaktevők mentesülnének a börtönbüntetés alól, amennyiben hivatalosan feleségül veszik a sértettet.

Ez így elsőre nagyon ütősnek tűnhet (s az országban az utóbbi időben egy sor ütős dolog történt), a valós értelmezés más - s nem különben aggodalomra okot adó.

A törvényt azért terjesztették be, hogy az olyan férfiaknak adjon büntetlenséget, akik a törvényes korhatárt (17, különleges esetekben 16 év) el nem ért lányokkal léptek házasságra - vallási szertartás keretében. Törökországban - éppen az atatürki hagyományok jegyében - a polgári házasságot ismerik el - eddig kizárólagosan - hivatalosnak. Ugyanakkor elsősorban vidéken tovább él a korai házasodás hagyománya, amely a törvényes korhatár alatti nőket is érint. Az ilyen frigyek végül vallási hatóságok, esetlegesen ismerős kádi előtt köttetnek, s már kezdődhet is a - remélt - bő gyermekáldás.

Ez a törvényjavaslat - a kormányzati kommunikáció szerint - éppen erre a szituációra reagál: úgymond segítene azoknak a családoknak (számuk 3000 felett van), amelyekben az államilag illegális frigyben élő apa börtönbüntetést szenved - nemi erőszak vádjával. A hivatalos házasságon kívüli nemi kapcsolat ugyanis - vallási szerződés ide vagy oda, a nemi erőszak tényállásába tartozik.

A törvényjavaslat második fele adja a magyarázatot: a hivatalos házassággal azok a férfiak mentesülnének a börtönbüntetés alól, akik - idézem - "a nemi erőszakot verbáli vagy testi fenyegetés és erőszak nélkül hajtották végre".

Hagyjuk most a formális logika követelte megközelítést. (Meg a gender-szempontokat.) A kormány arra hivatkozik, hogy a törvény visszaadhatja ezeknek a családoknak a kenyérkeresőt, azaz az apát. Ez valóban így lehet. Van azonban a javaslatnak egy sokkal fontosabb dimenziója is. Jelesül az, hogy ezzel a vallási házasság elismerésével kvázi a házassági jogban is fontos lépés történik a szekularizáció lebontására.

Az atatürki mondatot pedig lassan elnyeli a füst a doğubayeziti teázóban.

Update: A kormány kedden este visszavonta a törvényjavaslatot. A fenti elképzelésnek azonban már csak a felvetése is komoly elmélkedésre adhat okot. Tegnap több ezren tüntettek Isztambulban a nők elleni erőszak ellen.