Ket kis kieg.
A Balkánon félnek attól, hogy elveszítik az aktuális Papát. (A múlt héten írtam, hogy Tito elvtárs, mint nappali fali ikon immár a múlté. S Erdogan még nem szigorkodik a falakról, Isztambul látképe - lehetőleg a Sultan Ahmet Camii-val a közèppontban - már egyre több konyha-hall ékes berendezése.
Ennek megfelelően a szerbiai Szandzsák városaiban a puccs(-kísérlet) hírére máris erkélyek tucatjain jelent meg a félholdas-csillagos vörös török lobogó. - Nem a lázadók melleti kiállás miatt.
A másik kis színes az arab sajtó. Különöst azon országoké, hol török földhöz hasonlóan - a katonaság momdja meg a tutit. Szír sávarmá-sütő haverommal - a "honfitársak" tartsanak össze a tàvoli földeken abszolvált hosszabb-rövidebb emmigráció keserű kenyerét majszolván - azon mulattunk, hogy például az - úgymond az "arab világ egyik súlypont-államának", Egyiptomnak a közvélemèny befolyásoló médiuma milyen hamari és jellemzően pancser módon a felső politikai kívánalmakat kivetítve a puccsisták mellé állt, s szóhasználatában a török elnök lett a világ legnagyobb népnyúzója.
Aztán majd jöhet a kármentés a maradó elnökkel.
De lehet, nem is kell majd lihegniük. Arrafelé megszokott az ilyen.
