Az emirátusok vezetése alapvetően veszélyforrásnak látja a radikális szunnita csoportokat, azokat igyekszik távol tartani az országtól, illetve a bent működő csoportjaikat, sejtjeiket felfedni, kiszorítani. Ebben szövetségesként együttműködik a GCC többi tagországával, mindenekelőtt Szaúd-Arábiával, ahonnan komoly rendőri és titkosszolgálati segítséget kap ezen csoportok tevékenységének követéséhez. Az Emirátusok az arab országok közül a legkevesebb dzsihádistát bocsátotta ki a Szíriában és Irakban harcoló szervezetekhez (mértékadó források szerint ezt a szám jóval a száz alatt van).  

Az iszlamisták befolyása – amely azért mégiscsak létezik – négy irányból érkezik az országba:

1. Szaúd-Arábiából vahabita/szalafita hatás érvényesül. Egyetemi hallgatók, illetve üzletemberek hozzák be a radikálisabb eszméket. Ezek jórészt kontrolláltak, a legerősebben befolyásolt emirátus al-Sárqa/Sharjah ahol a többi emirátushoz képest szigorúbban érvényesül a saría.
2. Az arab országok felől érkező propagátorok munkája révén. A nagy nemzetközi iszlamista szervezetek, hálózatok – köztük a Muszlim Testvériség – ezen az úton igyekszik tevékenységét és befolyását kiterjeszteni az emirátusokra is. Ez nem minden esetben kontrollálható az államhatalom részéről. Egyes iszlamista csoportok sikeresen épültek be az emirátusok egyes társadalmi rétegeibe.
3. Az indiai szubkontinensről érkező vendégmunkások (elsősorban Bangladesből, Pakisztánból és Afganisztánból) is potenciális veszélyforrást jelentenek. Innen alapvetően a Dzsamáat-e Tabligh (Jammat-e Tabligh) propagátorai, aktivistái érkezhetnek. Ez utóbbi szervezet ugyan külön cég, de aktivistái nem egyikéről bizonyosodott be, hogy testvéri vagy még radikálisabb utakon jár.
4. Egyelőre nem szignifikáns tényező a szíriai/iraki háborúból hazatérő dzsihádisták által jelentett veszély, de nem kizárható ennek növekedése sem. Az állami szervek és a média – személyes tapasztalataim szerint – helyén kezeli a problémát és készül a veszélyhelyzetre.

Az iszlamista szervezetek diverzifikációja az UAE hatóságai szemszögéből az alábbiakban foglalható össze:

1. Az UAE egyértelműen elutasító a dzsihádista szervezetekkel szemben (Iszlám Állam, Nuszra Front, al-Qáida általában).
2. A szalafita csoportokkal szemben álláspontja összetettebb. A Szaúd-arábiai gyökerű irányzatok működését nem tiltja; azok al-Sárqa/Sharjah emirátusban a legerősebbek, ami megmutatkozik társadalmi támogatottságukban, de az emirátus törvényeiben is (például teljes alkoholtilalom).

Ami az iszlám világban – de különösen a közel-keleti arab államokban – legerősebb iszlamista szervezet, a Muszlim Testvériség/Muslim Brotherhood/جماعة الإخوان المسلمين‎ emirátusokbeli megítélését illeti, az követi az éppen aktuális szaúdi hozzáállást a vahhábita ideológia nagy riválisának tekintett csoporthoz.

A kilencvenes évekre kiépült emirátusoki Muszlim Testvériség-hálózatot 2000-re felszámolták (kiszorították őket elsősorban az oktatásból, ahol jelentős pozíciókat szereztek). Néhány éve (2013) az MT-vezetők és aktivisták bíróság elé kerültek. Jelenleg is keményen lépnek fel az illegalitásban működő MT-csoportokkal, sejtekkel, aktivistákkal. Az állam az alábbi vádakkal üldözi az MT-tagokat:

• Az államhatalom megdöntésének szándékával radikalizálja a társadalmat. (Összeköti a MT „mozgalmi” hagyományait a pakisztáni gyökerű Tablíg Szervezet (جماعة التبليغ والدعوة) társadalmi átalakítást hirdető propaganda-módszereivel.)
• 2001 óta az MT illegális emirátusokbeli csoportjai pénzzel támogatják az egyiptomi, jordániai, tunéziai, 2011 óta pedig a szíriai MT-szervezeteket.
• Az MT Öbölben aktív tagjai kapcsolatban állnak dzsihádista csoportokkal Szíriában, Irakban, illetve Jemenben.
• Propagandájuk az emirátusokbeli fiatalok egy részét a dzsihádisták irányába tolja.

A Muszlim Testvériség emirátusokbeli szervezetének politikai céljai (amelyek miatt az állam üldözi a csoportot):

• A hatalom megszerzése.
• Vezető/befolyásos pozíciók megszerzése a minisztériumokban.
• Vallási alapú állam kiépítése a saría-jog alapján.
• A társadalom minél több tagját bevonni a szervezet tevékenységébe.
• Befolyásszerzés a stratégiai fontosságú oktatási hálózatban (az alapfoktól egyetemi szintig).
• A helyi viszonyokhoz alkalmazkodva a MT ideológiájának és a vahabizmusnak lehetőség szerinti összekapcsolása.
• Kapcsolatok erősítése a pakisztáni MT-vel.
• Pozíciók szerzése a gazdasági életben. Beépülés a nagyvállalatok igazgatóságába.
• Szükség – és a jogi feltételek teljesülése – esetén – dzsihád meghirdetése.