Lassan így kell kezdeni egy beszámolót a Balkán mélyéből. Minthogy a török nyelv kezdi visszaszerezni lassan egy évszázada elveszített helyi befolyását.

Ülök helyi barátaimmal kedvenc balkáni városom, Novi Pazar egyik kávézójában és már egyre inkább törökül folyik a szó. A korábban megszokott - tanulmányaink folytán - lingua francaként használt arab helyett.

Van itt muszlim vallásjogtudós (nem is egy), történész, imám, középiskolai tanár, de mondjuk tejtermék-kereskedő is. Csak egyikük tanult Törökországban, de a különböző török állami szervezetek és NGO-k nyomán csaknem mindenki részt vett/vesz török nyelvtanfolyamokon - valaki már az oszmán anyaföldön is.

Érdeklődők, tájékozottak, képben vannak. Magyarországra úgy tekintenek, mint "régi szövetségesre". Tekintve, hogy bosnyák alakulatok harcoltak a K.u.K hadseregben az első VH-ban... S tudnak már a vélt szultáni maradványokról Szigetvár határában...

A Davultoğlu-i koncepció nyomán megy errefelé gőzerővel megy a török kulturális visszahódítás. És pld. a szerb kormánynak nincs is ellenére ez. Miután a másik alternatíva a szaúdi befolyás megújuló térhódítása lehetne. (Tíz évvel ezelőttig igencsak aktívak voltak errefelé – is.)

A kávézó neve egyébként Dolmabahçe volt. Kellemes emlékeket ébresztett bennem. Iki aydan evvel Istanbulda olan Dolmabahçe sarayının parkında otururken çok rusça savaş gemisi gördüm.

Ne harika bir dünya!