Az unos-untalan emlegetett szaúdi-iráni küzdelem egyik kevésbe szem előtt levő terepe Afrika. Pontosabban a kontinens nyugati fertálya, ahol gyakorlatilag harminc éve zajlik már a szunnita-síita nemzetközi egymásnak feszülés.
A történelmileg alapvetően szunnita közegben a múlt század közepétől jelent meg jelentősebb síita közösség - amikor az ötvenes-hatvanas években nagy számú libanoni síita vándorolt ki, elsősorban Elefántcsontpart, Sierra Leone, Nigéria, Ghána és Kamerun, de Kongó és az egykori Zaire városaiba is. A zömében kereskedő családok - jó föníciai szaglásuknak köszönhetően - szinte mindenhol jó lóra tettek: a gyarmati múltból éppen kilábaló országokban szinte mindenhol sikeresen bukkantak fel a függetlenséget kivívó politikai elit oldalán, így ezekben az államokban hamarosan kirobbanthatatlan részei lettek a formálódó gazdasági elitnek. És pontosan tudták, mely szektorokban kell pozíciókat foglalni: mára az elefántcsontparti kakaókereskedelemben éppúgy megkerülhetetlenek, mint a ghánai aranybányászatban vagy a nigériai olajkitermelésben. Legyen éppen bármely puccsista - vagy esetlegesen éppen demokratikusan megválasztott - politikai csoport hatalmon.
Aztán az 1979-es iráni iszlám forradalom, pontosabban az új iráni hatalmat nemzetközi téren egy évtizedig erősen lekötő iráni-iraki háború után, a kilencvenes években megkezdődött a politikiailag aktivista síita irányzat bázisainak kiépítése a térségben. Szokásos módon először a fiatalok számára nyújtott iráni, elsősorban qomi és meshedi tanulmányi ösztöndíjak segítségével. Az első hullámban ott tanult nyugat-afrikai fiatalok máig megkerülhetetlen figurái Teherán regionális politikai és gazdasági törekvéseinek.
Az egyik ilyen kulcsszereplő Ibrahim Yaqoub El Zakzaky (Ibráhím Jaaqúb al-Zakzakí), aki korai qomi tanulmányai után már a nyolcvanas években létrehozta a Nigériai Iszlám Szervezet (Harkar musulunci a Nigeria/المنظمة الإسلامية في نيجيريا) nevű hálózatot, amely a mainstream tizenkettes síiták legbefolyásosabb organizációja lett az oljabna gazdag országban. A szervezet hamarosan több ezer taggal bírt, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, a külső finanszírozásból való részesedés körüli viták szakadáshoz vezettek: 1995-ben a szervezetből kivált egy szárny és megalapította az Iszlám Megújítás Csoportját (جماعة التجديد الإسلامي), amelynek vezetője Zakzaky egykori közeli munkatársa, Abou Bakr Mujaheed (Abú Bakr Mudzsáhid) lett.
Mindenesetre a Zakzaky vezette szervezet maradt a legjelentősebb a síita ideológiai nevelés terén. További vezető személyiségei ugyancsak fontos figurái ennek a munkának. Ilyenek Mohamed Mahmoud Touri (Muhammad Mahmúd Turí) sejk, korábbi elnökhelyettes, Ibrahim Moussa (Ibráhím Múszá), a szervezet szóvivője, Dr. Moustapha Said (Musztafá Szaíd), az egészségügyi hálózat vezetője, vagy Yaqoub Yahya (Jaaqúb Jahjá) regionális vezető.
A szervezet az iráni iszlám forradalom eszméjének hirdetője, és a mai egyre bonyolódó iráni belpolitikai konstellációban is megmaradt Alí Khámeneí ajatollah, legfelső vezetőhöz (rehber) közvetlenül kapcsolódó szervezetnek, amely szorosan együttműködik a Nigériában is igencsak aktív iráni állami finanszírozású alapítványokkal és szervezetekkel, mint a Ál al-Bajt Alapítvány (منظمة آل البيت) vagy a Hajdar Szervezet (منظمة حيدر). Az iráni vezetés különleges elismerésének számított, hogy az iszám forradalom tavalyi évfordulóján magas szintű iráni vezetők vettek részt a szervezet rendezvényein. Teherán azt a statisztikai tényt ismerte el, hogy a Nyugat-Afrikában legnagyobbnak számító, mintegy ötmilliós nigériai síita közösség egyre nagyobb részét csatornázta magához Zakzaky szervezet.
A szervezet munkája erősen hajaz a libanoni Hezbollah több évtizedes történelmére. Az ideológiai társadalmi-karitatív és politikai munkán túl igyekeznek saját lábra helyezett gazdasági intézményhálózatot kiépíteni. Nem is kevés sikerrel, miután az említett libanoni gyökerű gazdasági elit nagy részben bekapcsolódott ebbe a folymatba. Emellett ugyancsak a libanoni tapasztalatok újrahasznosításának jele, hogy folyamatban van a Nigériai Hezbollah (حزب الله النيجري) szervezetének megerősítése is.
Az ideológiai munkának számos eszköze működik. A szervezet által működtetett iskolák mellett kulturális intézmények, könyvkiadás, rádióállomás és hausza nyelven megjelenő síita folyóirat (Mérleg/الميزان) segíti ezt a munkát. És a továbbra is kulcsfontosságú iráni tanulmányi ösztöndíjak.
A gazdasági életben való jobb előrehaladást támogatja a Kereskedelmi Tanács (منتدى التجارة) nevű szervezet.
A vallási élet megmozdulásai - elsősorban az ásúrá és a Ramadán utolsó péntekjén rendezett Jeruzsálem-napok - komoly összetűzésekhez vezetnek a rendfenntartó erők és a síita közösség között. A tavalyelőtti összecsapásokban harminchárman haltak meg ezekben, köztük a szervezet vezetőjének, Zakzakynak három fia. Tavaly év végén pedig a nigériai biztonsági erők támadták meg a szervezet több központját, köztük a Zaraya városban található Mozgalmi Negyedet (المربع الحركي), ahol elfoglalták a Dár al-Rahma (دار الرحمة) és és az Iszlám Központot (المركز الإسلامي), majd fegyveres összecsapás után letartóztatták a mozgalom vezetőjét Zakzakit is. A hírek szerint az akció több mint száz halálos áldozattal járt. Ali Láridzsání iráni parlamenti elnök komoly szankciókat helyezett kilátásba a nigériai kormányzattal szemben. Akivel amúgy is faséban van, miután a nigériai vezetés szerint Irán fiatalembereket toboroz a síita közösségben a szíriai polgárháborúban a kormányerők oldalán való harcra.
De a konfliktus a dzsihádista mozgalmak helyi képviselőjével, a Boko Harammal is mindennaposak. A dzsihádista öngyilkos merényletekben a síita közösségben ugyancsak több tucatnyian haltak már meg - nem csak az ország északi, a Boko Haram hagyományos tevékenységi területen.
Ez a síita aktivitás nem csak az ugyancsak erősödő nyugat-afrikai vahhabita és dzsihádista irányzatok/csoportok elleni fellépés része. Teheránnak vannak más, politikai és gazdasági riválisai is a térségben. Ne felejtsük el a fekete kontinensen az utóbbi húsz évben különleges gazdasági aktivitást mutató Kínát. No, meg Teherán mumusát, a régióban hosszú évtizedek óta gazdasági, politikai és mindegyéb téren jelen lévő Izraelt.
