Libanonban tudnak élni. Kicsit úgy, mint mondjuk Európában a két világháború között. (Vagy: a világháború két felvonása között.) Mindenki tudja, hogy jön a vízözön és ki élvhajhászatból, ki cinikusan, ki rezignáltan, ki pedig a katasztrófát siettetve a politika és/vagy a fegyverek szavát használva aktívan viszonyul a várhatóan sötét jövőhöz. A média tele van komoly politikai beszélgetőműsorokkal, amelyek – nem úgy, mint hazánkban, hol félórás „mélyinterjúk” dívnak – legalább két, de inkább három órán keresztül járnak körbe egy-egy témát; unalmasan, ugyanazokkal a fejekkel, többnyire egymás melletti elbeszéléssel. Nem is azt nézi a plebs. Hanem az itt is tucatszámra futó kertévés parasztvakító végeérhetetlen tehetségkutató vetélkedőket. Esetleg a szappanoperákat. Azok fullra kikapcsolnak. Vagy inkább deletizálják az agyat.
Közben pedig – túl a belpolitikai patthelyzeten és egyelőre keretek között tartott feszültségen – továbbra is belóg az országba a szíriai háború. Az arszáli csata még mindig nem ért véget. Miután a Damaszkusztól északnyugatra eső hegyvidéken (ez Bludaán és Zabadáni környéke) továbbra is jelentékeny dzsihádista egységek tevékenykednek, s a hegyormok közt nincs határkő, a Közép-Bekaa-völgyben tovább működik a polgárháború egyik mellékhadszíntere.
A legutóbbi jelentős esemény éppen a hónap elején történt, amikor a libanoni hadsereg – a Hezbollah támogatásával – jelentős dzsihádista csoportot számolt fel az Arszál környéki Vádí al-Aránibban (Nyulak-völgye) és hat fegyveres likvidásálása mellett tizenhatot fogságba ejtett. Az eset azért is kapott sajtóvisszhangot (csaknem kizárólagosan a libanoni és a közel-keleti médiában), mert a letartóztatott dzsihádisták között van Ahmad Nún, az Iszlám Állam - IÁ (الدولة الإسلامية) nyugat-szíriai vezetője. Az Abú Bakr al-Raqqáví mozgalmi nevű dzsihádista korábban Raqqából többször is szerepelt a médiában, mint az IÁ szóvivője, az utóbbi időszakban pedig a szervezet nyugat-szíriai és bekaa-völgyi operatív vezetője volt.
Tavaly már költötték egyszer halálhírét, de az ilyesmit már megszokhattuk. Még az is lehet, hogy az a hír igaz volt, és a most letartóztatott vezető nem is ő. Tulajdonképpen mindegy. A levadászott/elfogott vezetők száma nem egyenesen arányos a dzsihádista csoportok potenciáljának és tevékenységének változásaival. (Lásd: Eötvös bohóc-effektus.)
A belpolitikában azonban továbbra sem látszik a görcs oldódása. Húsz hónapja nincs köztársasági elnök, Tammám Szalám „egységkormánya” egységesen munkaképtelen, gondok vannak a közalkalmazotti bérezéstől kezdve a szemétszállításig szinte minden téren. A hírek szerint a legjelentősebb belpolitikai tényezőnek számító Hezbollah főtitkárát Teheránban gyógyítják. Haszan Naszrallah betegsége komoly kihatással lehet az elkövetkező hónapok eseményeire. Míg az elmúlt év az iráni szövetségesi vonal megerősödéséről szólt, a főtitkár gyengélkedése – az személyek politikai szerepének Libanonban megkerülhetetlen jelentősége miatt – a teheráni politikai tábor politikai potenciáljának csökkenését hozhatja.
Ennek már meg is vannak az első jelei. A nyugatos/szaúdi szövetséges ellentábor vezető szunnita személyisége, Szaad al-Harírí, aki szaúdi és franciaországi emigrációban él, a minap apja Rafíq al-Harírí ex-kormányfő meggyilkolásának tizenegyedik évfordulójára hazalátogatott és keményen odamondogatott Teheránnak. Például ilyeneket: „Libanon nem lesz Szaúd-Arábia-ellenes iráni tartomány.” Kemény szavak. Elemzők szerint ilyen nem hangzott volna el, ha Naszrallah otthon van.
Jelzésértékű továbbá a szintén ex-kormányfő ifjabb Harírí Tammám Szalám regnáló(?) kormányfő meglátogatása után a Irán-ellenes politikai erők elnökaspiránsát, Szamír Dzsadzsa/Geageat, a Libanoni Erők (القوات اللبنانية) politikai formáció vezetőjét kereste fel. Itt ugyan nem állt ki nyíltan a Doktor/Bölcs (Hakím; ez Dzsadzsa beceneve, már egykori orvosi tanulmányai folytán is) mellett, de a látogatások sorrendje mindenképpen azt jelezheti, hogy Harírí, aki az elmúlt időszakban már többször is tett gesztusokat a Hezbollah/Teherán jelöltjének, Michel Aún/Aounnak, Dzsadzsa felé fordul.
Vagy nem. Mert a sajtótájékoztatón meglebegtette a harmadik verziót is: Henri Helu/Helout.
Tehát továbbra sem tudhatjuk, kit akar Rijád Libanon elnökének. Valószínűleg ott is a teheráni diagnózisra kíváncsiak.
