Mert a II. az apja volt, Madzsíd Arszlán, az előző bejegyzésben említett Sakíb unokaöccse. A drúz klán jelenlegi vezetője az ötven éves Talál Arszlán a libanoni politika kicsiny, de megkerülhetetlen szereplője. (Persze ki megkerülhető a libanoni politikában? Valszeg senki, a Taríq al-Dzsadída-i isteni sajtoslepény-sütő pékig bezárólag.)

Szóval Talál emír. Az imént járt Damaszkuszban tárgyalni Bassár al-Aszaddal Szulajmán Franzsié Szaad al-Harírí és Valíd Dzsumblat-felvetette elnök-jelöltségéről. Talál bej a Hezbollah-szövetségesi rendszer megingathatatlan részeként nevezett elnök-aspiráns mellett a legtöbbet Damaszkuszban konzultáló libanoni politikus. A szír elnök számára Franzsié lenne a legoptimálisabb választás. A maronita pátriárka, Bisára Butrusz al-Ráí bíboros legutóbbi latakijai látogatása alkalmával voltaképpen áldását adta Franzsiére. Ezután a bejrúti szír nagykövet megjelent Michel Aún házában, győzködvén a huszonöt éve a címre pályázó ex-tábornokot, hogy lépjen vissza. Damaszkusz Haszan Naszrallah Hezbollah-főtitkár (és természetesen Teherán) beleegyezésére vár.

Ami biztosan meglenne. A gond most nem ez. Ma lenne a választás, de a múlt héten újra köpet került e levesbe. Ezúttal Szamír Dzsadzsa gargarizált. Számára az ősrivális Franzsié-család Baabdába vonulás nagyobb kudarc lenne, mint Aún tábornok megválasztása. Így most a Hakím kavart be: Dzsadzsa kiállt Aún jelöltsége mellett.

Egyszer már említettem: a libanoni politikai erők konszenzusa talán csak egy földönkívüli jelölt esetén születhetne meg.