iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

Orosz madarak repülési útvonalai

2015. november 17. 12:45 - politics&islam

 

Most – végre – Szíria került a globális politikai tényezők középpontjába. Talán elcsattannak az első igazán szükséges katonai lépések a szárazföldön is. Meglátjuk.

Közben – és mindeddig szinte folyamatosan – alig esik szó a másik extremista gócpontról, az egész észak-afrikai térség destabilizátorává fejlődött Líbiáról. Pedig ott is, Szíriához és Irakhoz hasonlóan, súlyos polgárháború zajlik. És ismét csak túl az elsődleges tragédián, a líbiai nép szenvedésein, ez a konfliktus legalább olyan veszélyekkel fenyeget regionális és globális szinten is, mint a szíriai/iraki. (Nem beszélve arról, hogy az ország és a régió potenciális visszavonulási terepe lesz az IÁ-nak egy ellen indított sikeres szíriai/iraki offenzíva esetén. A két probléma - valahol a mélyben - egy gyökerű. Úgy is kell(ene) kezelni.)

Az Iszlám Állam (IÁ/IS) líbiai kiképzőtáboraiból folyamatos a dzsihádisták kiáramlása a környező országokba. Itt kaptak felkészítést a Bardo múzeum elleni attak vagy a Souisse-i tengerparti támadás elkövetői, de folyamatos a dzsihádista kiáramlás a délnyugat-líbiai Fezzánban található Szabha- és Ghát-régióbeli táborokból Algéria, Marokkó, Egyiptom és általában a Szahara déli fertálya irányába. Az IÁ eddig meglehetősen eredményesen sikerült halásznia a zavarosban, amit immár két kormányzat kavar: a tobruki Képviselők Tanácsa (مجلس النواب) és a tripoli Új Nemzeti Kongresszus (المؤتمر الوطني العام الجديد) ellenkormánya. Mindkét központ saját hadsereggel bomlasztja tovább az amúgy is fragmentált líbiai államhatalmat. S az IÁ dzshádistáinak még a hasonszőrű ideológiát valló csoportokkal is meg kell küzdeniük, köztük a regionális al-Qáida szervezetével (AQIM) és kisebb, de annál harciasabb képződményekkel, mint például a dzsihádista központnak számító Derna városában koncentrálódó Derna Mudzsáhidjainak Konzultatív Tanácsa (مجلس شورى مجاهدي درنة) fegyveres erejével, a Bú Szalím Mártírjai Brigáddal (كتيبة شهداء أبوسليم).

A regionális veszélyforrás-szerep mellett a líbiai helyzet másik, még szélesebb hatású következménye, hogy az ország központi hatalom híján – miként Muammar al-Qaddzáfí/Kadfhafi ex-diktátor kijelentette volt – az afrikai migráció földközi-tengeri kapujává vált. S ez a kapu – helyzet megoldatlansága esetén – tovább szélesedhet.

Oroszország persze elsősorban nem ezért jelentkezett be ebbe a konfliktusba is. Mert Moszkva – a szíriai beavatkozással egy időben – az iraki kormánynak és Líbiának is felajánlotta a légicsapások kiszélesítését. Moszkva ez ügyben már tárgyalt az egyiptomi, az algériai és a tunéziai vezetéssel, ahol nem talált ellenkező hangokat.

Az orosz beavatkozás felajánlásának vannak közvetlen okai. Mint például az észak-afrikai IÁ kötelékében is megjelent csecsen harcosok jelenléte. Az IÁ katonai hierarchiájában általában vezető szerepet betöltő kaukázusi dzsihádisták jelenléte – bárhol is bukkanjanak fel – a Moszkva számára prioritást jelentő belső stabilitás jövőbeli megőrzése miatt kulcsfontosságú. (A csecsen harcosok a közel-keleti frontok és a Kaukázus közötti fluktuációja ugyanis igen nagy.)

Aztán az orosz utasszállító repülőgép a Sínai feletti immár egyre biztosabb felrobbantása folytán a terrorizmus elleni harc egyre markánsabb deklarálásán túl, és a Líbiában továbbra is fennálló orosz gazdasági szándékok mellett,  van még egy fontos motívum, amely Oroszországot erősen ösztönzi az észak-afrikai beavatkozásra is. Ez pedig Moszkva azon törekvése, hogy helyreállítsa egykori közel-keleti szövetségesi/szimpatizánsi rendszerét.

Ennek maradványai ma is megvannak. Éppen a líbiai konfliktust övező térségben. Algéria vezetése – túl a súlyos belső konfliktusokon és az elnök betegségén – üdvözli Moszkva visszatérését/megerősödését a térségben. És az egyiptomi vezetés, amellyel Oroszország most a Sínai-félszigeti repülőgép-katasztrófa miatt éppen átmenetileg fasírtban van, a dzsihádista veszély a nyugati szomszéd, Líbia irányából érkező növekedése miatt ugyancsak nem zárkózna el egy orosz katonai beavatkozástól. És általában az egyiptomi katonai vezetés, amely Abdulfattáh al-Szíszí elnök révén továbbra is kontroll alatt tartja az ország politikai vezetését, hagyományosan pozitív módon viszonyul Oroszország irányába.  A további, egykori szovjet/orosz szövetségesi hálózatban szerelő országok - mint Jemen vagy Szíria - jövője egyelőre kétséges, de naivitás lenne azt gondolni, hogy Moszkva nem próbálja meg kihozni belőlük a legtöbbet.

S amit még nem hagyhatunk figyelem nélkül. A továbbra is gazdasági, társadalmi és esetenként identitás-válságban élő közel-keleti társadalmakban – a „tavaszt” követő események során megmutatkozó mérsékelt iszlamista kormányzási kísérletek kudarca és a szélsőséges szalafita és/vagy dzsihádista erők megerősödése és randalírozása jelentős társadalmi csoportokat tolt a „régi válasz” felé: a Nyugattal és/vagy a régióban kétségtelenül számos negatív gazdasági/társadalmi következménnyel járó globalizációval szembeni alternatíva lehet - valós szándékaitól függetlenül - az efféle jelszavakat hangoztató Oroszország.

Az utóbbi időben Tunéziától Ománig utazgatva megerősíthetem: az arab országok többségében átlagember szemében Oroszország újra a „gyengék, elesettek és kizsákmányoltak” érdekeinek védelmezőjeként jelenik meg. Vannak, akiket csak a média mozdít ebbe az iránya. És vannak, akiket korábbi személyes tapasztalataik. Mint az a libanoni síita – magas beosztású – orvos, aki vízipipa mellett a téli áramszünet hideg félhomályában többször is kijelentette nekem: „Oroszország olyan mint a Szovjetunió. Az is csak segített. Nem kért semmit, csak adott.” (Neki például ösztöndíjat. És másnak?)

Moszkva tehát régi fényének visszaállítására törekszik a Közel-Keleten. Ebben a szándékában azonban versenyeznie kell majd más, Nyugat/globalizáció-ellenes ön-jelölt zászlóvivőkkel. Mint például mai Iránnal.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr258086070

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása