Ujabb utszeli jegyzetek (2).

Ez is lehett volna a főváros, az Abu Dzabi Emiratushoz tartozik. Ösrégi oázis al-Rub' al-Khálí és a Hadzsar-hegylánc (itteni leágazása a Hafít-hegy) találkozásánál, karavánutak csomópontjában. Van itt több tízezer datolyapálma, tevepiac, de új dolgok is - minden, ami idevaló.

Például élményfürdő, mesterséges szlalomkajak-pálya meg luxushotel roskadásig. Hatszázezer lakos. Ebből itt is úgy 17% lehet emíri állmpolgár. Talán.

Itt volt a Nahján család székhelye. Itt született az államalapító Zájid sejk is. Szülőháza majd a múlt század hatvanas éveiig lakópalotája ma múzeum. Gyönyörű! Festmények az emíri család elhunyt és még egzisztáló tagjairól, a "Mama" konyhája, Zájid sejk saját használatú Land Roverje, mellyel a vidéket járta, úgymond népe hogyléte felől érdeklődni.

Viszont itt legalább nincsenek felhőkarcolók. Az egész város egy óriási park/oázis. Ami viszont van, az a szemét. Igaz, amikor Dubajba visszaérkeztem, az al-Ajnból bevezető 66-os út mellett láthattam hova kerül a csodaváros szemete. A hulladekhegy mára Budai-hegység mennyisegure nőtt, de a fejlődés ütemét tekintve, lesz az még Mátra méretű is. Ennyit az itt lépten-nyomon hangoztatott környezetvédelemről és fenntartható fejlődésről. (Egyébként az ideérkezésem utáni első éjszakákat egy, az adzsmáni szeméthegy tőszomszédságában lévő pakisztániak által üzemeltett és lakott hotelben töltöttem. A ruhámból úgy Maszkatba érve ment ki a szag.)

És újra az egykori "útszéli témáról". Miként Üzbegisztánban, de leginkább Kirgizisztánban, itt sem tudtam az út mellett a dolgomat úgy elvégezni, hogy ne botoljak a homokba elhajított (itt specifikusan) viszkisüvegbe. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a britek láthatatlanul még mindig seregszámban vannak jelen vagy csak van errefelé is egy kis latens alkohol...imádat, mondjuk.