Most felteszek az elkövetkező napokra néhány irást Ománról, közben meg az Emirátusok felé veszem az irányt.
Az iszlám földrajzi irodalom forrásait felölelő gyűjteményemben van egy kései munka, amely beszámoló az ománi szultán tizenkilencedik századi utazásáról a fennhatósága alatt álló Zanzibárban. A teljes, rendkívül dallamos-rímes címet most nem tudom leírni (ragaszkodnék a pontossághoz), de majd otthon pótolom. Jó kis könyvecske; például a szultán vidáman irogat benne arról, milyen jó ott a rabszolgafelhozatal.
Omán a mezopotámiai időktől kifelé nézett. Hiába, az Indiai-óceán helyben kínálta a lehetőséget. Szállították a rezet Mezopotámiába, kereskedtek Indiával, Afrikával. Az iszlám első terjeszkedésében fontos szerepet kaptak ománi törzsek is. Innen indult aztán számos kereskedelmi/szúfi vállakozás, amely elvitte az iszlámot Hátsó-Indiába, Indonéziába és Kelet-Afrika több pontjára. A portugál intermezzót követően az ománi uralkodók megint nyújtózkodni kezdtek s a tizenkilencedik század elején-első felében Szaíd bin Szultán szultán helyre kis regionális birodalmat hozott létre, amelybe a beludzsisztáni partvidék éppúgy beletartozott, mint Délnyugat-India egyes részei s Kelet-Afrika óceán parti sávja Zanzibártól Darussalamon át Mombasáig.
A britek nem sokáig tolerálták ezt az államot, így hamarosan szét is esett, viszont ez alatt a rövid idő alatt megsokszorozódott az addig is folyamatos betelepülés a "gyarmatokról". Így errefelé - ellentétben az Öböl többi országában tapasztalható modern kori vendègmunkás sereggel - Ománban zömmel több èvszázados múlttal bírnak e jövevények. (Nem feledve, hogy az utóbbi időben itt is erősödik az új munkaerő-beáramlás.)
Szohártól Maszkatig pld a mecsetek fele beludzs dizájnú, a másik fele meg perzsa. De van itt Afrikából származó stíl is jócskán. Mint az elnöki palota, éppen itt előttem.
Valóban, Ománban olyan érzése lehet az embernek, hogy a "legrégebbi arab államnak" is aposztrofált országban (bár erre a címre biztosan bejelenkezne még Jemen meg Bahrein) az arab világ peremén jár. Ez igaz is, miként az is, hogy az arab-iszlám világban nincs geográfiai értelemben (sem) klasszikus centrum-periféria viszony és megoszlás. Itt ugyanis, a főváros mögötti hegyvonulat után már a "legarababb" Arábia kezdődik.
