Ez talán megmarad a posztapokaliptikus emiratusokbol. Végre egy hely, ahol nem az ulttamodern dominál. Prenafta korabeli emirátus. Lapos, kopott, fésületlen. Igaz, az óvárosi részben egy szem emiri sem él. Bangladesh tengerentúli területe - leginkább. Emiatt aztán jó a csirekesült, agyonfűszerezett rizzsel. Igaz, utána tejes teát szervíroz a dakkai garszon a halászkikötő egyik decens vendéglátóipari egységében.

Egyébiránt olyan, mintha Abu Dzabiból vagy Dubaj-Sarqából nem látszódna ez a vidék. Nincs olaj, nincs kereskedelem, hátsó-hindosztáni halászok vesződnek a hálóikkal.

Viszont: a vár impozáns! A legerdekesebbek a ruhabolti próbababàk különféle beduin szerepben. A legjobb: két kisfiú hagyományos öltözetben kerékpárráffal karikázik. Ez a bicikli miatt tetszett nagyon. Egyébként jó színvonalú kiállítás, nyitva szombattól csütörtökig, nőknek csak kedden.

Ja, és a pénzkiállítás főhelyén egy 1930-ban, az M.Kir. Nemzeti Bank által nyomott százpengős. Ezért érdemes volt e kaloriazabalo hosegben idetekerni.