Taskent északi részén van egy tér, ahol még érződik az egyébiránt modern fővárosban a történelem lehelete. Ez a Khaszt-i Imám (Xasti imom), ahol mecsetek, medreszék találhatók, olyan érdekességekkel, mint a világ legrégebbinek tartott Korán-példánya. (Ezt sokáig Uthmán/Oszmán kalifa idejére (644-656) datálták, s a hagyomány a nagy alakú fóliáns közepén található hosszúkás barnás foltot az uralkodó vérének tartotta – s a hívők tartják a mai napig is –, miután a kalifát a Korán olvasása közben gyilkolták meg. A legújabb tudományos álláspont szerint a könyv egy kicsit később, a nyolcadik század elején születhetett. A könyv egyébként hatalmas vargabetűvel került jelenlegi helyére. A valószínüleg Medinában született kéziratot Ali kalifa Kúfába szállíttatta. Irakból aztán Timur Lenk a 14. század végén fővárosába, Szamarkandba vitette, ahonnan von Kaufmann orosz tábornok 1868-ban Szentpétervárra, a cári könyvtárba hurcolta. Innen a bolsevik vezetés a születendő proletár állam muszlimjai irányba tett politikai gesztusként először a baskíriai Ufába, majd 1924-ben jelenlegi helyére, Taskentbe szállíttatta.)
Itt van továbbá az Üzbegisztáni Muszlimok Tanácsának (Ўзбекистон мусулмонлари идорас/O’zbekiston Musulmonlari Idorasi) a központja. Az épületet fényképezni tilos; nem úgy a parkjában galambként sétafikáló gólyákat (!), amiket a piknikező lakosság nagy kedvvel etet.
A tér északi oldalán áll a Taskenti Imám Bukhári Iszlám Intézet (Imom Buxariy Toshkent Islom Instituti), az egyik a boseviki korban is (1971-től) működő két szovjet belső-ázsiai vallási iskola közül. Mellette pedig ott áll a Kaffal Sásí mauzóleum. Egy 16. században emelt épület amelyben ott nyugszanak a névadó sáfiita vallástudós és szúfi hamvai. Többek között. Mert itt nyert nyugodalmat az üzbegisztáni (de mondhatni a teljes szovjet belső-ázsiai régió) legjelentősebb vallástudósi családjának tagjai is.
A Bábákhánok évszázadok óta itt tevékenykedtek. Bábákhán ibn Abdulmadzsídkhán (Boboxon ibn Abdulmajidxon, sz: 1861, mh: 1957) volt 1943-ban az első a sztálini rezsim által kinevezett mufti a szovjet Belső-Ázsiában. A Közép-Ázsiai és Kazahsztáni Muszlimok Spirituális Igazgatósága (Духовное управление мусульман Средней Азии и Казахстана - САДУМ) illetékességébe tartozott mind az öt itteni tagköztársaság: Üzbegisztán, Türkmenisztán, Tádzsikisztán, Kirgizisztán és Kazahsztán. Bábákhánra már hatást gyakorolt az évtizedek óta a térségben tevékenykedő szíriai/libanoni származású Szaíd bin Muhammad al-Aszalí al-Sámí al-Dimasqí, akit a helyiek „A szíriai tudós” (Sámi domulla) névven ismertek. Ez utóbbi erőteljesen bírálta a Belső-Ázsiában erős szúfi irányzatokat, valamint azt, hogy az itt legerősebb vallásjogi iskola (madzhab) igencsak nyitott volt és maradt a mainstream iszlámtól már végképp idegen népi hagyományokkal (így a sámánizmussal) szemben.
Sámi domulla követői közé tartozott a mufti fia, Zijauddínkhán ibn Bábákhán/Zajauddínkhán Bábákhán (Ziyauddixon ibn Boboxon, sz: 1903, mh: 1982) is. A Nagy Honvédő Háború után aztán a sztálini rezsim engedélyezte a természetesen szigorúan ellenőrzött vallási vezetők korlátozott számú mekkai zarándoklatát. Így jutott el apja kíséretében Szaúd-Arábiába Zijauddínkhán is, aki aztán ott még vallási tanulmányokat is folytathatott. Hazatérte után, apja halálát követően ő lett a belső-ázsiai főmufti (1957-1982). Sámi domulla és a szaúdi tanulmányok következtében aztán – a szovjet rendszer lehetőségeihez mérten – erőteljesen fellépett a szúfizmus dominálta népi iszlám képviselői és gyakorlata ellen.
Ugyanezt tette még a harmadik generációt képviselő fia, Samszuddín ibn Zijauddínkhán/Shamsuddin Bábákhán (Shamsuddin ibn Ziyauddinxon, mufti: 1982-1989). Ő már nem életfogytiglan viselte a címet. A Szovjetunió utolsó éveiben az egyre inkább erőre kapó népi iszlám és a hivatalos vallási vezetés képviselte enyhén konzervatív álláspont között kiéleződött az ellentét, amit az is erősíthetett, hogy a Bábákhánokat – többé kevésbé joggal – tekintette a vallási közösség a kommunista rezsim érdekeit artikuláló kollaboránsainak. Így következhetett be 1989-ben a Bábákhán család fél évszázados „regnálásának” a vége s egy másik irányzatot képviselő vallási vezető, az 1952-ben született, így akkor különösen fiatalnak számító Muhammad Szádiq Muhammad Júszuf (Muhammad Sodik ibn Muhammad Yusuf). Róla legközelebb.
Mindenesetre a Bábákhánok által képviselt irányzat – bár az iszlám szélsőségesek üzbegisztáni elméleti gyökereit náluk és néhány más, elsősorban a Fergána-völgyhöz köthető személyhez lehet kötni – társadalmi szintű eredményességéről annyit: ők maguk is a szent helyekhez/személyekhez kötődő spirituális látogatások (zijárát) célállomásai lettek. Miközben a Kaffal Sásí mauzóleum mellett sziesztáztam, folyamatosan érkeztek a Bábákhánok sírjaihoz az üzbég családok, hogy imádkozzanak és a segítségüket kérjék éppen aktuális problémáikra.
