A temanal maradok, meg egy kis elnoki eselylatolgatas. Egyre eroteljesebb a Michel Aun/Aoun mogotti erok oszvejatszasa. A Hezbollah szovetsegesi kore az utobbi hetekben ajanlattal fordult a legnagyobb ellenfelhez, a Hariri-csalad vezette Jovo/Musztaqbal Mozgalomhoz. Ennek lenyege, hogy amennyiben a szunnita szervezet tamogatna Aun elnoki ambicioit, o - megvalasztasa eseten - visszahivna a miniszterelnioki szekbe a csaladfot, Szaad al-Din al/Haririt. (Aki egyebkent Szaud-Arabiaban el, azzal az ervvel, hogy szeretne elkerulni, hogy apja, a 2005-ben emlekezetes merenyletben felrobbantott Rafiq al-Hariri sorsara jusson.)

Ezek a probalkozasok kemeny tamadast valtottak ki a Musztaqbal szovetsegeseinel, de meg a politikai kozepnek (Dzsublat, Berri) sem igazan tetszik. Viszont Aun szamara ez lehet az egyetlen megoldas, hogy minimumm hat, de ha visszamelyedunk a tortenelembe, akkor huszonot eves elnoki ambicioit megvalosithassa. Ennyit csak az igazan nagyok (mint Allende vagy Mitterrand) tudnak varni... Nem tudom, hogy mit szolna ilyen osszehasonitashoz az ex-tabornok, de a grandeurtol biztos elajulna.

Kozben a maronita kozosseg is probal akaratot ervenyesiteni - egyre gyengebben. Most a legbefolyasosabbnak tartott harom vilagi szervezet, a Szamir Abu Lamaa-vezette Maronita Egyesulet (الرابطة المارونية), a Vadi al-Khazin-elnokolte Maronita Fotanacs (المجلس العام الماروني) es a Michel Edde-fele Nemzetkozi Maronita Alapitvany (المؤسسة المارونية للانتشار) delegacioja vizitalja az elnokjelolteket - nagy derrel-durral. E latogatasok es tanacskozasok csak arra jok, hogy a maronita kozosseg mara szinte teljesen elveszett valodi politikai befolyasat imitaljak a kozosseg fele. Sok befolyasuk nem lehet. Mint altalaban errefele a civil szervezeteknek, Pedig Libanon meg egesz jol all ebben a terseg orszagai kozott.