iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

Bejrúti szélkakas

2014. március 30. 06:15 - politics&islam

 

A al-Taríq al-Dzsadída-negyedről már írtam. Éltem ott jó két évig. A "kerület" átmenet a középosztály rendezett sokemeletes toronyházai és a negyed keleti részén húzódó Szabrá és Satíla fokozatosan nyomortanyába átmenő dzsumbuja között. Ennek megfelelően a lakosság is vegyes. Nem felekezetileg, hiszen csaknem mindenki szunnita, hanem politikai nézeteit illetően.

A múlt századból visszamaradt - itt főleg palesztin gyökerű - baloldali mozgalmiság miatt a lakosok egy (nagyobb) része igencsak világias. Vannak jól prosperáló szúfi közösségek, elsősorban a naqsbandíja. Ugyanakkor a kilencvenes években itt is megjelent a szalafita "konzervativizmus". Erre aztán válaszul megerősödött (mert Damaszkuszból megerősítették) az azóta nemzetközivé szélesedett anti-vahhábita Ahbás-mozgalmat (الأحباش/جمعية المشاريع الخيرية الإسلامية), amely az etióp származású vándorprédikátor  Abdullah al-Hararí vezetésével vallásjogi érvekkel igyekezett fellépni a szalafizmus ellen. 

Az ezredfordulótól aztán úgy látszott, a szunnita közösség minden értelemben nehéz személyisége, Rafíq al-Harírí vállalkozó és miniszterelnök befolyása mindenki lesöpör az útból (a negyed nevének jelentése: Új út). Meggyilkolása után a személyéhez köthető Jövő/Musztaqbal Irányzat (تيار المستقبل) tovább tartotta pozícióit, ebből a negyedből nyerve libanoni viszonylatban gyengécske, de nem elhanyagolható jelentőségű fegyveres milíciájának humán utánpótlását. 

A mostani egyre feszültebb belpolitikai helyzetben (Hezbollah és szövetségesei vs. Jövő/Musztaqbal és keresztény szatellitái) a negyedért újra beindult a kilencvenes években egyszer már lejátszott küzdelem. 

A hétvégén mindez már fegyveres összecsapásokba torkollott, halottal, számos sebesülttel. A csetepaté a Jövő/Musztaqbal fegyveresei és a negyed egyik politikai szélkakasa, a most a Hezbollah szövetségesének számító ugyancsak szunnita Sákir al-Bardzsáví emberei között zajlott. A figura életpályája érdemes egy kis vizsgálatra. Személye rámutat arra, hogy a két politikai póluson a szilárd ideológiájú és politikai/felekezeti princípiumokkal rendelkező játékosok mellett miféle lények felbukkanása várható. 

Az 1961-es születésű Bardzsáví kamaszként már a hosszú polgárháborúban (1975-1992) is exponálta magát, kezdetben - miként a negyed és a kor predesztinálta - a világi palesztin erők, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet PFSZ (منظمة التحرير الفلسطينية) oldalán. Aztán a nyolcvanas években Szaddám Huszajn irakját védte az irániakkal szemben. Eme vonzódásának családi oka volt: apja az iraki Baath Párt (حزب البعث الاشتراكي بالعراق)  libanoni szekciójának egyik alapítója volt. 1982 után Amin Dzsemajel akkori köztársasági elnök egyik fő kritizálója volt és szoros kapcsolatot ápolt az al-Taríq al-Dzsadída-negyed kemény hangú szunnita sejkjével, Abdulhafíz Qászimmal. Közben kötött szövetséget az Amal Mozgalommal, Valíd Dzsumblattal, sőt még az akkori szír elnökhelyettessel,az azóta renegáttá lett Abdulhalím Khaddámmal is. Aztán ő lett a "szír katonai megszállás elleni küzdelem egyik vezetője". Ennek meg is lett a következménye: hosszabb időt vendégeskedett szíriai börtönökben. Ahonnan már, mint az Aszad-rendszer híve és  egyik libanoni szövetségese jött ki. A kilencvenes években Libanonban is lesittelték, ami bizonyára jót tett acélos személyiségének. 

A politikai szélirány aztán továbbra is változékony maradt. A 2008-as kétnapos kis polgárháborúban, amikor a Hezbollah és szövetségesei ripsz-ropsz elfoglalták Nyugat-Bejrútot, a Hezbollahhal szemben álló erők (v.ö. a Jövő/Musztaqbal és csatolmányai) oldalán találjuk. 

Mára már a Hezbollah-szövetséges bejrúti szunnita mozgalmak között találjuk Bardzsávít, aki szervezete, az Arab Irányzat (التيار العربي) segítségével igyekszik a megfelelni a kívánalmaknak: minél szélesebb társadalmi bázist szerezni a síita szervezet számára kulcsfontosságú al-Taríq al-Dzsadída környékén. Fegyveresei között a libanoniak mellett szép számmal akadnak negyedből, illetve a szomszédos Szabrából és Satílából származó palesztinok. A libanoni mércével mérve különösen elhanyagolnak számító negyedek hosszú távon biztosíthatják számára a humánerőforrást. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr715877721

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása