Homsz, Hamá, Aleppó, az Eufrátesz völgye és a kurd területek lépten-nyomon szerepelnek a Szíriából érkező hírekben. Már amennyiben érkeznek. A Damaszkusz környéki harcokról is beszélnek. Kevesebb szó esik – a régió sajtóját és néhány tényleg eseménykövető nyugati médiát leszámítva – a mindenütt komplikált struktúrájú polgárháború egy igen fontos frontjáról, a Qalamún-hegyvidékről, amely miként majd láthatjuk, stratégiai jelentőséggel bír valamennyi résztvevő számára.
Nem véletlenül. Kissé tágabb értelemben véve a kérdéses terület a Szíriát és Libanont szétválasztó Antilibanon (vagy Keleti-Libanon-hegység/جبال لبنان الشرقية) Szíriába eső része, a Hermon-hegy (جبل الشيخ) izraeli radarokkal tűzdelt csúcsától a Humsz/Homsz környéki lapályig több mint száz kilométer hosszan nyúlik el. A terület jelentőségét az adja, hogy ez kíséri nyugat felől az ország fő közlekedési folyosójának számító Damaszkusz-Homsz(-Aleppó) autópályát. Ennek ellenőrzése alapvető fontosságú az egész ország feletti ellenőrzés biztosítása szempontjából.
Tovább növeli a vidék fontosságát, hogy középső részein jelentős kisebbségi csoportok élnek: görög ortodoxok, görög keleti és maronita közösségek. Itt találhatóak azok a települések is – köztük az általában emlegetett Maalúlá –, ahol máig használatban van az anno Jézus által is beszélt arámi nyelv.
Több mint egymillióan élnek itt, szétszórt kisvárosokban és a körülöttük elszórt hegyi falvakban. Legjelentősebb települések: al-Zabadání, Blúdán, Szejdnájá, Maalúlá, Jabrúd, al-Qasztal, Deir al-Atíja stb. Az almatermesztés és állattartás mellett – vagy inkább előtt – a fő bevételi forrás a határon átnyúló csempészet: a hagyományos cigaretta mellett a benzin, a gázolaj, a tűzifa és és élelmiszer-szállítmányok tömege mozog pickupok, teherautók vagy szamarak hátán. A hegyormok közt nincs határkő.
Ugyancsak emeli a terület jelentőségét az a tény, hogy a Damaszkusz környéki kormányzati fegyveres erők számos nagy bázisa található itt. (És akkor még nem szóltunk az itt nagy hagyományokkal rendelkező, a libanoni polgárháború idején megtelepedett, és azóta is hellyel-közzel működő palesztin kiképzőtáborokról.) Ilyen központok még a 3. Dandár al-Qatífa-i parancsnoksága, a 155. Zászlóalj laktanyája al-Nászirijjában, a Dumeir-i katonai repülőbázis, a 18. és a 81. Zászlóalj valamint a Különleges Erők (القوات الخاصة) laktanyái és a Danha-i fegyverraktár. Többek között.
A terület lakosságának egy része ott volt ugyan a 2011-től kezdődő békés tüntetéseken, de a fegyveres harcokat elkerülte. Két régió kivételével: az egyik a Baradá-folyó völgye volt (ez a kis vízfolyás Damaszkusztól észak-keltre ered és több ágra szakadva metszi a főváros) al-Zabadání központtal. Ez a város volt az első, amely kikerült a kormány ellenőrzése alól 2012. január 16-án. A másik Rankúsz város környéke volt, ahol a kormányerők nagyobb erők bevetésére kényszerültek 2012 és 2103 folyamán. E város jelentőségét az adja, hogy itt a libanoni határ mélyen benyúlik Szíriába és a hegyvidék kisszámú kelet-nyugat irányú völgyei – miként még látni fogjuk – fontos utánpótlási vonalai lettek az ellenzéki erőknek.
Miután a Qalamún-hegyvidék egész területén viszonylagos stabilitás mutatkozott, a kormány jelentős katonai erőket vont ki a térségből, hogy azokat a kritikus Homsz/Hama-i és Damaszkus környéki frontokon vesse be.
A terület katonai jelentősége az idén nyáron kezdett növekedni, amikor június 5-én a kormányerők a Hezbollah egységeinek támogatásával elfoglalták a valóban stratégiai jelentőségű al-Quszajr várost és környékét a Qalamún-hegyvonulat északi lábánál. Ezzel gyakorlatilag majdnem a teljes libanoni határt ellenőrzésük alá vonták, s az innen kiszorult főként iszlamista ellenzéki csoportok a hegyekbe húzódtak. Itt hamarosan kapcsolatba léptek azokkal a szintén iszlamista ellenzéki csoportokkal, amelyek ugyanekkor szorultak ki az ugyancsak összehangolt kormányerők-Hezbollah offenzíva következtében a Damaszkusztól délre fekvő elővárosok, illetve a fővárost övező al-Gúta-oázis keleti részéből.
Ekkorra több okból kifolyólag az ellenzéki csoportok szemében felértékelődött a szíriai-libanoni határon húzódó hegyvidék jelentősége.
Egyrészt az erőösszevonás következtében összehangoltabb munkát végezhettek. Ennek támogató hátországaként pedig ott volt az egyre jelentősebb libanoni készülődés: az addig zömében Tripolira és az attól északra húzódó területekre (al-Danníjé és Akkár vidéke) korlátozódó szalafita és dzsihádista mozgolódás immár a Qalamúnt nyugatról határoló Bekaa-völgy északi részében is megjelent: az itteni Arszál környéke lett a libanoni szélsőséges iszlamisták logisztikai központja. Ez pedig közvetlenül határos a Qalamún-hegységben állomásozó csoportok tevékenységi területével.
A terület azért is kaphatott kiemelt szerepet az ellenzéki csoportok stratégiájában, mert innen két, alapvető fontosságú irányba bővíthetik támadásaikat: a főváros irányába, illetve a már említett Damaszkusz-Homszi autópálya felé. Tekintve, hogy a – főként iszlamista – ellenzéki csoportok az Eufrátesz-völgye jelentős részének ellenőrzése után a többnyire nehezen kontrollálható sivatagos területeken (Szír-sivatag/ بادية الشام) egészen az említett közlekedési folyosóig veszélyt jelenhetnek a kormányerők számára, így a két terület közötti útvonal megszerzése elvágná a fővárost az ország többi részétől.
Ugyanakkor a terület megszállásának következményeként a szélsőséges szunnita iszlamista erők jelentős nyomást gyakoroltak/gyakorolnak az itteni vallási kisebbségekre, jelesül a keresztény közösségekre. Akikre mint a regnáló hatalom kollaboránsaira tekint és ennek mgfelelően nyomást is gyakorol rájuk. Több mészárlás történt Maalúla térségében is, aminek az iszlamisták szemében meg is lett az eredménye: több tízezren elmenekültek a térségből, és ugyanilyen nagyságrendben kértek vízumot majd állampolgárságot a térség főként ortodox lakói az évszázados nemzetközi mentorától, védelmezőjétől, Oroszországtól.
A Qalamún-vidéken állomásozó ellenzéki erők létszámát a helyi források 20000 főre becsülik. Az alábbi csoportokról beszélhetünk:
- az Iszlám Hadserege (جيش الإسلام) Zahrán Allús vezetésével, 5000 harcossal,
- a Szíria Szabadjainak Mozgalma (حركة أحرار الشام) hozzávetőlegesen 4000 harcossal,
- a Quszajr Harcosainak Zászlóalja (لواء مغاوير القصير)
- a Szíria Idegenjei (غرباء الشام) 1000 harcossal,
- a Qádiszíja Zászlóalj (لواء القادسية) 500 harcossal,
- a Nuszra Front NF (جبهة النصرة) és
- a Iraki és Szíriai Iszlám Állam Szervezete DÁIS (الدولة الإسلامية في العراق والشام) 1000 harcossal, valamint több kisebb iszlamistacsoport.
- A Szabad Szíriai Hadsereg (الجيش السوري الحر) jelenléte 5000 harcossal, ezen belül a Forradalmi Katonai Tanács ( المجلس العسكري الثوري), Firász al-Bajtár ezredes vezetésével.
Ezek a csoportok az ősz folyamán számos támadást intéztek a hadsereg itteni bázisai és raktárai ellen. Október 3-án számos harckocsit és nehézfegyvereket zsákmányoltak a 555. Zászlóalj fegyverraktárának elfoglalását követően. November 18-án összehangolt akció keretében egyidejűleg foglalták el a Qasztal-i és a Mahín-i bázisokat. Ez utóbbi a második legnagyobb katonai raktárnak tartották Szíriában.
Ezen túlmenően további negyven katonai ellenőrzőpontot számoltak fel, aminek eredményeképpen – az említett főút kivételével – ez egész Qalamún-vidékre kiterjesztették tevékenységüket. A kormány válaszaként november 15-én összehangolt (hadsereg és Hezbollah-erők) támadást indított a térségben.
Az elemzők által már most Qalamún-i csatának aposztrofált összecsapásnak minden részt vevő félnek hosszú távra ható célja van.
A kormány alapvetően az ország fő közlekedési és gazdasági ütőerének számító útvonal megvédését tartja a legfontosabb céljának – rövid távon. Ugyancsak fontos tényező a főváros fenyegetettsége. A régió ellenzéki kézbe kerülése újra közvetlenül tenné ki Damaszkuszt az ellenzék támadásainak, nem beszélve a Libanon (a Hezbollah Bekaa-völgyi bázisai) irányába most működő logisztikai útvonalak felszámolásnak veszélyéről. Ami pedig a kormány politika területén érvényesíthető céljait illeti, az nem más, mint a minél előnyösebb katonai pozíció kikényszerítése a jövő hónapban induló újabb genfi tárgyalások előtt. Mindez azzal együtt, hogy az iszlamista – s főként a legszélsőségesebbek közé sorolható NF vagy a DÁIS – csoportokat aligha hatja majd meg, miről folynak tárgyalások az általuk inkompetensnek és illegitimnek tekintett nemzetközi tényezők között, vagy netán milyen fegyverszünetben/békefolyamatban egyeznek meg.
A kormány oldalán nyíltan harcoló Hezbollah érdekei is szerteágazóak – és határon átnyúlóak. A síita szervezet félelme a szíriai polgárháború libanoni begyűrűzéséről nem alaptalan. A kisebb-nagyobb összecsapások folyamatosak az észak-libanoni Tripoliban az ottani alavita közösség és a városban hagyományosan erős pozíciókkal bíró szunnita iszlamista csoportok között. Ugyanakkor a Qalamún-i csatának már több hete van libanoni frontja is: Arszálban véres összecsapások vannak a radikális szunnita iszlamisták és az ő kiképzőbázisukat és fegyverraktáraikat feszámolni igyekvő Hezbollah egységei között.
Sőt: november 14-én a Bekaa-völgy-i csontsíita Nabí Sít falura tizenegy, Szíria irányából szélsőséges iszlamisták által kilőtt rakéta hullott és a határ menti összecsapások mindennaposak. Hogy mindebbe a határ védelmére is felesküdött Libanoni Hadsereg miért nem, vagy csak szőrmentén avatkozik be, az erősen összefügg a libanoni belpolitikai helyzettel.
A tervek szerint 2014. január 14-én induló genfi tárgyalások, amennyiben eredményre vezetnek, jelentős kihatással lesznek a szomszédos Libanon belpolitikai helyzetére is. Jelesül, hogy az Aszad-rendszer fennmaradása – akár átmeneti jelleggel is – megőrizheti a Hezbollah otthoni politikai pozícióit. Ami – tekintve, hogy jövőre parlamenti- és elnökválasztást is kell(ene) tartani Libanonban, alapvető fontosságú a síita szervezet politikai jövőjére nézve. Miként a jelenlegi szíriai vezetés bukása súlyos következményekkel járhat a Hezbollahra nézve. A szír rendszer fenntartása, prolongálása így a Hezbollah stratégiai érdeke – miként azt a főtitkár Haszan Naszralláh többször is hangoztatta.
Az ellenzék – heterogenitásából adódóan – szerteágazó érdekeket igyekszik megvalósítani a térségben. Az említett országút ellenőrzése mellett a főváros elleni offenzíva előkészítése áll az első helyen, ami katonai célokat illeti. A szélsőséges iszlamisták mindemellett igyekeznek javítani a felekezeti arányokon is, tevékenységükkel menekülésre kényszerítvén a kerezstény közösségeket. Ugyanakkor a mérsékeltebb iszlamisták és a világiak célja inkább politikai: miként a kormánynak, számukra is nagy fontossággal bír, milyen katonai helyzetben, milyen erőviszonyok felmutatásával tudnak megjelenni a genfi tárgyalásokon. Persze, már aki majd megjelenik.
A Qalamún-i csata bizonyára hosszan elnyúlik majd. Négy régióban folynak a küzdelmek: a főútvonal mentén (Nabak, Qára, Deir al-Atíja és Maalúlá környékén), a Jabrúd (Szíria)-Arszál (Libanon) vonalon, a Baradá-völgy környékén (al-Zabadání, Blúdán) és északon, ahol a Qalamún-hegység a Homsz-i síkvidékkel találkozik.
A harcok elhúzódását „segítheti”, hogy a nagy havazással kissé korán is beállított a tél. Ez az
