’96 tavaszán a Khábúr-folyó egyik mellékágánál sikerült traktort stoppolnom. Azzal zötykölődtem ki a török határ melletti Rasz al-Ajn városából a Tell Halaf-i kultúra feltárásaihoz. A traktoros kurd volt, sorsa a már korábbi bejegyzésekben elmesélt történetekbe pontosan illeszkedett. A mostani rövid írás a napjainkban itt zajló folyamatokról szól.
Északkelet-Szíriában a kurdok egyre inkább hajlani látszanak az iraki modell megvalósításának. Az erősen szekuláris kisebbség megkezdte az iszlamisták kiszorítását a térségből. Rasz al-Ajn környékén a Nyugat Kurdisztáni Tanács (مجلس غرب كردستان) fegyveres szárnyának tartott Népi Védelem (الحماية الشعبية) erői kiszorították a Nuszra Front (جبهة النصرة) és az Iraki és Szíriai Iszlám Állam (الدولة الإسلامية في العراق والشام) nevű szervezet harcosait a térségből. Ezzel a stratégiai fontosságú határátkelő (a túloldalon, mindössze egy vasútvonallal elválasztva Ceylanpınar városa) teljesen a kurdok kezébe került. (Egyébiránt valamennyi ellenzéki forrás a város kurd nevét – Serêkanî – hangsúlyozza immár.)
Ezzel egy időben a Kurd Demokratikus Unió (الاتحاد الديموقراطي الكردي) egy több éve kidolgozott tervezet alapján megkezdte a terület autonóm helyi igazgatásának kiépítését. Ez itt egy választóterületenként delegált tíztagú úgynevezett Kurd Legfelső Bizottságot (الهيئة الكردية العليا) jelent, amelynek tagjai látják el a helyi közigazgatási feladatokat, a gazdaság, a kereskedelem irányítását, valamint az oktatási és szociális intézményhálózat működtetését. Ez utóbbi téren a szekuláris kurd pártok részéről például erős törekvés történt az iszlamisták elképzeléseinek visszaszorítására – különös tekintettel a jelenleg zajló böjti hónapra.
Ez az autonómia-törekvés jelentkezik a többi kurdok lakta régióban, Aleppó-tartomány északi részétől Ámúdán és al-Qámislín át al-Hasszakéig. Az iraki példa sikeres. Az iszlamisták pozíciói a kurd társadalomban korlátozottak. Északkelet-Szíria jövője nemcsak az ország szempontjából jelent komoly kihívást; regionális szinten is komoly fejfájást okozhat valamennyi szomszéd államban.
P.s. Visszatérvén Krétáról még írnék ott-tartózkodásom olvasmányélményeiről is, de kevés időm maradt. Tegnapelőtt jöttem, holnap újból utazom. Ezúttal Biskekbe, honnan egy hónapos kerékpáros országjárást teszek Kirgizisztánban. Valószínűleg közben nem nagyon lesz lehetőségem idevetni a gondolataimat, de majd igyekszem rögzíteni néhány benyomást a blog részére is, melyeket utólag megoszthatok.
