December 13-án meghalt Abduszalám Jászín sejk, a marokkói és tágabb értelemben a Magrib/Magreb térség egyik legbefolyásosabb iszlamista vezetője, teoretikus, szúfi, pártalapító.
Már e felsorolás is jelzi, nem mindennapi pályát járt be az 1928-ban Marrákis-ben született Jászín, akit általában – ha említettek – mint a vezető marokkói iszlamista politikai erő, az Igazság és Jótékonyság Szervezet (جماعة العدل و الإحسان) alapítójaként tiszteletlek, életpályájával mutatta be a magribi modern iszlamizmus minden specifikumát, az Egyiptomtól a Masriq, sőt az indiai szubkontinensig jellemző szunnita iszlám mozgalmaktól erősen eltérő voltát.
A szegény családból származó Jászín szépen végigjárta vallásos alapoktatás majd a franciák felügyelet világi tanárképzés grádicsait és feltűnés nélkül éldegélt mint alap- majd középiskolai tanár, később mint tanfelügyelő.
A nagy megvilágosodás csaknem negyven évesen esett meg vele: 1965-től hat éven át egy szúfi rendházban mélyítette el vallási ismereteit s fordult – először – a spiritualitás felé. Az afrikai népi iszlámban megkerülhetetlen szerepet játszó szúfizmus egyik legjelentősebb marokkói mesterének, a búdsísíja-irányzat (البودشيشية ) vezetőjének, al-Háddzs Abbásznak lett a tanítványa. A závijá-ban azonban nem csak a szúfizmus eszméi ihlették meg. Az itt eltöltött évek után született művei (Az iszlám a térítő munka és az állam között/ الإسلام بين الدعوة والدولة, 1972 és Az iszlám holnap/الإسلام غدا, 1973 ) tanúskodnak arról, hogy elvonulságában igen alaposan megismerte a huszadik század vezető iszlamista teoretikusainak munkáit, a Muszlim Testvériség-alapító Haszan al-Bannától kezdve, a szervezet fő elméleti spiritus rectoráig, Szajjid Qutbon át a pakisztáni Abúlalá al-Mavdúdíig.
Ezeknek a könyveknek hamarosan meglett a hatásuk Jászín sejk gondolkodásában. Egyre politikusabb álláspontja miatt konfrontálódott a szúfi irányzattal s kilépett a závijából. De az igazi összetűzésre csak ezután került sor: 1974-ben nyílt levelet intézett az akkori uralkodóhoz, II. Haszanhoz a hangzatos „Iszlám vagy a vízözön” (الإسلام أو الطوفان) címmel. Ebben a királytól számon kérte az ország vezetésben és joggyakorlatában hiányzó iszlám elveket. Az írásnak óriási visszhangja lett, ami az államhatalom részéről három és fél éves börtönbüntetéssel végződött.
Kiszabadulását követően Jászín sejk iszlamista reformelképzeléseivel megpróbálkozott a vallástudósok körében is. Sikertelenségét alapvetően az magyarázza, hogy vallási vezetők – legalább is a jelentős pozíciókban lévők – valamennyien az állam/uralkodóház lekötelezettjei voltak – hasonlóan a többi iszlám országban működő állam és vallási vezetők kapcsolati hálójához hasonlóan. Végül saját útra lépett: 1981-ben létrehozta a már említett Igazság és Jótékonyság eldőjének számító Közösség családja (أسرة الجماعة) jótékonysági szervezetet (ez a később politikai célokkal fellépő iszlamista szervezetek tipikus útja). Ennek keretében napi- (Reggel/الصبح) és hetilapot (Közösség/الجماعة) adott ki. Ez utóbbiban jelent meg 1983-ban a „Szó és tett” (قول وفعل) című cikke, amelyben korábbi írásához hasonlóan fejtette ki véleményét az uralkodó iszlám újévi köszöntőjéről. Két év börtön lett a jutalma.
Jászín sejk 1987-ben változtatta szervezet nevét Igazság és Jótékonyságra. A politikai ambíciók ilyen formájú kinyilvánítása ismét sok volt az uralkodása vége felé elég keményvonalassá merevedett II. Haszannak. 1989-ben Jászín sejket valamit a szervezet vezetőit ismét lecsukták.
Amikor a jelenlegi uralkodó, V. Muhammad 1999-ben trónra lépett, a hatalom gesztusokat tett az ellenzék csoportjai felé. Jászín sejk és az új király viszonya is rendeződni látszott. Egészen addig, amíg a vallási vezető újra kezébe nem ragadta a tollat. Az „Akit illet” (إلى من يهمه الأمر) című cikkében még csak nem is politikai kérdéseket feszegetett. Erkölcsi nézőpontból támadta az uralkodó(háza)t, kérdőre vonva, az elsíbolt állampénzek felől. Az eredmény mégis: hosszú házi őrizet.
Jászín sejk és az Igazság és Jótékonyság alapvetően nem utasítja el a politikai életben való részvételt. A jelenleg működő, véleménye szerint az iszlám alapelveitől eltávolodott politikai struktúrában azonban nem hajlandó részt venni, a választásokat következetesen bojkottálja. Jászín sejk alapvető követelése volt az alkotmány – azaz a játszma alapelveinek – újrafogalmazása. (Bár alkotmánymódosítások többször is előfordultak az elmúlt években, azok nyelvi, gazdasági jellegűek voltak, a női egyenjogúságot érintették vagy a politikai posztok illetékességi körét módosították, az alapelvekhez nem nyúltak.)
Pedig a sejk elképzelései és a regnáló hatalom iszlám-értelmezése között koránt sincs akkora különbség, mint volt a többi bukott észak-afrikai rezsim és iszlamista bírálói esetében. Jászín – Haszan al-Banná nyomán a nevelésügyet tartja a társadalom reiszlamizációja kulcskérdésének. Ez fontosabb számára, mint a politikai hatalom. Az abban való részvételt csak annyiban tartja fontosnak, hogy teret nyisson a helyes/iszlám nevelés érvényesítésének. Tehát Jászín alapvetően elveti a Banná-i hármas fázis-elméletét: nevelés-szerveződés-a hatalom megszerzése. Ugyancsak jelentős distinkció tehető Jászín és a modern – szunnita – iszlamizmus alapító atyáinak, Szajjid Qutb/al-Mavdúdí világlátása és fogalomhasználata között a jelenleg létező hatalmi rendszerek jellemzésére. Míg ez utóbbi kettő a nem-iszlám társadalmakkal együtt a vallásilag illegitimnek tekintett iszlám kormányokat is a pre-iszlám korra használatos terminológiával tudatlannak (dzsáhilíja/جاهلية) titulálják, Jászín sejk soha nem illette ezzel a kifejezéssel a marokkói államhatalmat. Legmesszebb akkor megy társadalma jellemzésében, amikor a marokkói társadalmat fitnára (vallási alapú széthúzásra) hajlamosnak írja le. Erősen kerülte tehát, hogy hitetlennek bélyegezzen (takfír/تكفير) személyt, szervezet vagy hatalmat; kerülte a szalafizmus minden hatását.
Mindez a sejk életútjából, a szúfi hagyományok adoptálásából adódik. Nem véletlen, hogy halálát jelentős veszteségként értékelik a magribi mérsékelt iszlamista erők. Jászín ugyanis a társadalom reiszlaizációját nem a szalaf/aszláf (سلف), azaz az ősök, a muszlimok első generációinak életvezetése felé fordulásában látta, hanem a Marokkóban és a térségben a mindennapi életet át meg átszövő szúfi hagyományok megtisztításával, tudatosításával, széles körű elmélyítésével képzelte el.
Az élete utolsó szakaszában újból szúfiként visszavonult életet élő Jászín sejk két kötetben írta meg – rendkívül tanulságos és a mai magribi iszlám megismeréséhez megkerülhetetlen filozofikus önéletrajzát Jótékonyság 1-2./ الإحسان,1998-1999). Részben a hatalom által kikényszerített visszavonulása majd mostani halála jól jött az arab országokban zajló változások begyűrűzése miatt erős nyomás alatt álló uralkodónak. És iszlamisták vezetik ugyan a kormányt (Ben Kírán), de a vezetőjét veszített eddig valóban széles körű társadalmi bázissal rendelkező Igazság és Jótékonyság jövője kétséges. Ha a a szervezet meggyengül, netán elhal, a fellépő vákuumba biztos lesz – nem annyira mérsékelt – jelentkező.
