A koszovói lapok november 12-én adták hírül, hogy elesett az első albán „mártír” a szíriai polgárháborúban. A pristinai Naman Demoli, aki korábban a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UÇK) tagja volt, a közel-keleti országban zajló háborúban szalafita-dzsihádista Nuszra Front (جبهة النصرة) kötelékeiben harcolt. Az eddig is ismert volt, hogy a szíriai ellenzék iszlamista csoportjaiban számos külföldi – köztük nyugatiak is – részt vesznek, Demoli halála azonban ráirányította a figyelmet a „balkáni kontingensre”.
A pristinai fiatalember ugyanis koránt sincs egyedül. A halálhír közlése után két nappal az említett Koha Ditore lap interjút közölt egy koszovói fotóriporterrel (V. Xhamshedi), aki az közép-szíriai al-Rasztan város környékén találkozott a Nuszra Front egységeiben harcoló koszovói albánok két csoportjával is. A város a szíriai polgárháború egyik gócpontja: az Aleppó-Hamá-Homsz útvonalon fekszik, birtoklása így stratégiai jelentőségű. Az sem véletlen, hogy itt aktivizálódott a dzsihádista csoport: több mint egy éve a Szír-sivatagon (بادية الشام) át ide szivárogtak át harcosai a közép-iraki szunnita övezetből s utánpótlást továbbra is onnan kapnak.
Az UÇK-ban szerzett katonai tapasztalat a jól kamatozódik. Miután egykori tagjainak nagy része (elsősorban persze a talpasok) a függetlenség kikiáltása óta a munkanélküliek Európa-bajnok-arányszámú táborát gyarapítják, csak idő kérdése volt, hogy megjelenjenek a lassan erősösödő szalafita csoportok háza tájékán. Egyelőre az erősen szekularizált, több mint 95%-ban muszlim koszovói albán társadalomban nincsen jelentős támogatói bázisuk, de az egyre erősebb külföldi – mindenekelőtt Szaúd-arábiai – pénzügyügyi támogatásoknak köszönhetően lassan lábra kapnak.
Hasonló folyamatok a polgárháború utáni Boszniában is lejátszódtak: láthatjuk a nyomait a városok-falvak határán álló többnyire hatalmas, a hagyományos balkáni oszmán építészeti hagyományoktól élesen elütő vasbeton mecsetekben. Az ezredforduló után a bimbózó szalafita mozgalom megtorpant a Balkánon. A lassan két évtizede tartó gazdasági pangás és annak súlyos társadalmi következményei azonban most újra kedvező táptalajt készítenek az újra aktivizálódó iszlám szélsőségességnek.
A „nemzetközi” jótékonysági alapítványok rendkívül aktívak. Miután a hivatalos vallási vezetés (Koszovói Iszlám Közösség – Bashkësia Islame e Kosovës BIK) évtizedek óta ellenőrzése alatt tartja a mecseteket és a vallási-oktatási-szociális intézményhálózatot (nevezi ki és finanszírozza az imámokat és más tisztviselőket), a szalafiták újabb mecsetek építését szorgalmazzák – saját pénzből, saját imámokkal, saját ideológiával. Miután a hidzsáb viselése már engedélyezett a felsőoktatási intézményekben, most a közoktatásban lépnek fel ilyen követeléssel. Folyamatosan kérvényezik, hogy Pristina központjában egy új hatalmas mecsetet építhessenek, utat mutatván a koszovói albánoknak spirituális jövőjüket illetően.
A szalafiták és a hagyományos iszlám hívei közötti feszültség azonban egyelőre még nem éri el a zömében erősen szekularizált társadalom ingerküszöbét. Az állam (illetve az azt támogató BIK) viszont már igyekszik korlátokat felállítani a szélsőségesek további térnyerése ellen. A kormány erősen törekszik Szaúd-Arábia közel-keleti gazdasági-politikai riválisa, a Balkánt továbbra is külpolitikai prioritásai közé soroló Törökország felé orientálódni, amire már csak geopolitikai elszigetelődése miatt is szüksége van. A szélsőségesek ellen pedig igyekszik minden eszközt felhasználni. Legutóbb például a neves szalafita hitszónokot, egyébiránt a fővárosi Nagymecset imámját, Shefket Krasniqit állították bíróság elé – jobb híján azzal a váddal, hogy megsértette az abánok nemzeti ikonjának számító Kalkuttai Teréz anya emlékét.
Krasniqit igyekeznek kiszorítani befolyásos pozíciójából. A szalafiták elleni fellépés az állam részéről egyre határozottabbnak tetszik. Kérdés, mennyire lesz ez elég, miután hazatér majd a „szíriai kontingens”? Láttunk már ilyet az afganisztáni mudzsáhed-korból, majd az iraki polgárháborút követően. Sok jó nem sült ki belőle azokban az országokban, ahová a bő fronttapasztalatokkal megáldott iszlám szélsőségesek visszatértek.
