iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

Azawad – múlt – jelen – jövő?

2012. november 23. 04:51 - politics&islam

A Szahara nyugati részén élő tuaregek politikai öntudatra ébredésének vagy inkább ébresztésének érdekes fejleménye, ami jelenleg Mali északi részén történik. A tuaregek a térség függetlenségének elnyerése utáni fél évszázadban többször is nekifutottak az elszakadásnak – Maliban például 1962-64-ben, 1990-1995-ben és legutóbb 2007-2009-ben – de egyelőre sikertelenül. Most az államuk létrehozásának deklarációjáig is eljutottak, kérdés azonban, hogy az eddig senki által el nem ismert entitás meddig képes fenntartani magát. Destabilizáló hatása máris regionális jelentőségű: az Azawad-terület ugyanis a tuareg törzsek értelmezésében Mali mellett Niger, Csád, Algéria és Líbia egyes területeire is kiterjed, így nincs nagy örömujjongás a régió kormányai körében.

A tuaregek politikai öntudatának nagy lökést adott a francia gyarmati rendszer, amely a Szahara térségében szinte mindenhol preferálta a tuaregek saját nyelven történő oktatását az arabbal szemben. Miként Lyautey marsall, Francia-Marokkó irányítója 1921-ben megfogalmazta: „A francia mellett a berber nyelvet kell tanítani az iskolákban és minden eszközzel ki kell szorítani az arabot az oktatásból. Az arab ugyanis – így Lyautey – a Korán és az iszlám civilizáció nyelve.” A franciák igyekeztek minden eszközzel az akkor még nem is létező arab egység-gondolatokat eltüntetni.

Ez a tuargek körében nagyjából sikerült is. Nemcsak az arab egységtörekvéseket nem díjazták, többnyire az arabok által irányított egyes kormányokkal is többnyire szembe mentek. Az a franciák iszlámot elimináló törekvései azonban nem voltak sikeresek. Most a Maliban hatalomra jutott tuaregek legerősebb erői a szélsőséges iszlamisták: a hatalomra jutó szalafiták már megkezdték a társadalom teljes radikális iszlamizációját a mindennapi érintkezésekre vonatkozó szabályoktól kezdve a szúfizmus helyi központjai elleni támadásokig.

Egy kicsit nézzük meg a hatalomra került erők politikai-ideológiai irányultságát. A híradások általában az Azawadi Nemezeti Felszabadító Mozgalomról szólnak. Az MNLA (tuaregül: Tankra n Tumast ḍ Aslalu n Azawd, الحركة الوطنية لتحرير أزواد). A 2011 októberében több csoportból létrejött szervezet a tuaregek mellet számos arabot és szonghai valamint fulani törzsbeli támogatót is maga mögött tudhat. Az eredetileg a szekuláris nacionalizmust  zászlajára tűző MNLA azonban csak akkor tudott áttörést elérni, amikor a szakadár csoportok megerősödtek a líbiai rezsim összeomlása után a térségbe érkezett jól felfegyverzett tuareg csoportokkal, akik már erősen a térségben egyre inkább erőre kapó dzsihádista iszlamisták befolyása alatt álltak.

Így a felkelők talán legbefolyásosabb szervezete a Hit Segítői Mozgalom (حركة أنصار الدين) lett, élén az alapító Ijád Ag Gálí-val. Az idén tavasszal a színre lépett csoport, amelynek társadalmi bázisát a vezető saját törzse (ivogasz), fegyveres erejének zömét a Líbiából elmenekült zsoldosok, míg az ideológiai és nemzetközi logisztikai hátterét a térségbeli al-Qáida-filiálé adják. A létrejött állam jogi-ideológiai alapjait ez a szervezet alakítja ki, alapvetően szélsőségesen szalafita alapokon, ami az egykori afgán tálibán-rendszerre hajaz és merőben idegen a tuareg tradícióktól.

A Nyugat-Afrikai Egyistenhit és Dzsihád Mozgalom (حركة الجهاد والتوحيد في غرب إفريقيا) a harmadik, az államalakításban fontos szerepet játszó tényező. A 2011 októberében alakult szervezet a Hit Segítői Mozgalom „arab kiadása”, miután alapvetően arab törzsek tagjait foglalja magába, gyakorlatilag hasonló célokkal. Erős algériai és mauritániai kapcsolatokkal rendelkeznek. Például ők rabolták el a Gao-i algériai konzult. Vezetője Szultán Oulad Bádí (Abú Alí), az agytröszt pedig Hamád Oulad Muhammad Khajr, egy mauritániai dzsihádista, aki  a fél Szaharán végigüldözött már a Nuáksut-i titkosszolgálat.

A három említett csoport felett egyfajta koordináló szerepet játszik az AQIM, azaz az Iszlám Magrib-beli al-Qáida (تنظيم القاعدة في بلاد المغرب الاسلامي‎). A korábbi posztokban többször említett szervezet megerősödése a térségben nem váratlan. A hatalmi vákuummal sújtott országok és/vagy az iszlám világ – szigorúan földrajzi értelemben vett – perifériája kiválóan alkalmas terep a számára. Az Azawad-i kísérlet jövője erősen befolyásolhatja az al-Qáida térségbeli befolyását. A vele kapcsolatban álló dzsihádista csoportok több ország kapuján dörömbölnek Mauritániától Marokkón, Algérián és Tunézián át Líbiáig. De nem felejtkezhetünk meg a térség déli államairól sem. Nigéria vagy Csád sem a politikai stabilitásáról híres, a nigériai Boko Haram akciói pedig hetente kerülnek be a lapokba. (Már ahol.)

Az egész térség stabilitását fenyegetheti egy szélsőségesen iszlamista állam léte. Így most egy nemzetközi felszámolócsapatot küldenének Észak-Maliba mind a térség államai, mind az Afrikai Egységszervezet, mind a Nyugat. A tuaregeknek nem kóser a szalafita rendszer, de mi lesz – kérdezik – a függetlenségükkel. A várható következmények tehát nem rózsásak. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr954918989

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása