Megint egy személyessel kezdem. A boldog emlékezetű ’89-es évben Kairóban találkoztam egy jó ideje ott élő magyar nővel, aki éppen akkor tért iszlám hitre. Zamaleki lakásában mutatta, hogy papírja is van róla. A hölgy nem tűnt egy istenkereső típusnak – áttérésének igen gyakorlatias magyarázata volt. Korábban feleségül ment egy egyiptomi kopt keresztény férfihez, s ennek keretében betért a kopt egyházba. A házasság később megromlott. Válni viszont nem tudott volna másként, csak nyilvános kitéréssel – Egyiptomban értelemszerűen az iszlám felvételével. (Lett volna egy másik út is, ha egyházi hatóságok előtt bizonyítja, hogy férje részéről erőszak áldozata lett, de – amennyire a néhány vele folytatott néhány beszélgetés alatt számomra kiderült – a hölgy erkölcsi érzéke ezt az utat nem engedélyezte számára.)
Ez a vallások közötti fluktuáció is témája volt a koptok körében most lezajlott pápaválasztásnak. De nem ez volt a vezérmotívum. Sokkal inkább az, hogy a felekezetet negyven évig vasmarokkal irányító. Az előző rendszerhez – finoman szólva – erős pragmatizmussal közelítő – III. Senuda halála után megválasztandó vezető folytatja-e elődje erősen politikus munkásságát, vagy visszafordul a korábbi pápák képviselte spirituális vezető szerep felé. A választás után a kép valamivel tisztább a kép.
A választási tradicionális folyamata rámutat a kopt vezetésben meglévő három egyház-irányítási szemlélet meglétére s a közöttük való erőviszonyokra. Az egyházfő halála után mintegy 2400 vezető kopt személyiség jelöl utódot. E választók között megtalálhatók a szent szinódus tagja, az egyház püspökei, a világban lévő egyházkerületek képviselői, a világi elöljárók/segítők valamint a vezető kopt politikusok (volt és jelenlegi miniszterek). A több fordulós választás után végül hárman maradtak, akik közül egy tízéves bekötött szemű fiú húzta ki a jövendő pápa nevét egy üvegtálból – ezzel mintegy biztosítva az „isteni beavatkozás/kiválasztás” érvényesülését.
Az utosló körig állva maradt jelöltek, illetve támogatottságuk mértéke pontosan leképzik a kopt egyházban és annak vezetésében meglévő megosztottságot és erőviszonyokat.
A legtöbb szavazatot (1980) a legfiatalabb jelölt, az 1953-ban Kairóban született Rafael püspök kapta. Az eredetileg az Ajn Samsz Egyetemen végzett sebészorvos VI. Kiril (1959-1971) és III. Senuda (1971-2012) pápák közös tanítványának számít, aki az egyházvezetésben egyforma súllyal koncentrál a spirituális feladatokra és világi/politikai szerepre. Programjának másik fontos pontja a többi keresztény egyház irányába történő nyitás erősítése volt.
A relatíve legkevesebb (1430) szavazatot a hetven éves Rafael Ava Mina szerzetes kapta, aki az előbb említett VI. Kiril pápa szellemi követője, és aki szerzetesi életével is deklarálja a világi vonal elhagyását és az egyházvezetés spirituális szerepének kizárólagosságát.
1633 szavazatot kapott az „isteni” sorsolás végső győztese, Tavadrosz püspök. A pontosan a hatvanadik születésnapján megválasztott egyházi vezető Vadzsíh Szubhí Báqí Szulajmán néven 1952-ben született Manszúríja-tartomány egyik kis falujában. 1975-ben az Alexandriai Egyetemen szerzett gyógyszerész oklevelet, majd egy évtizeddel később Nagy-Britanniában képezte tovább magát. Gyógyszergyár-igazgatóként hagyott fel világi életével s lett szerzetes 1988-ban. Ekkor vette fel a Tavadrosz nevet. 1989 óta szerzetes. Buhajra-tartomány püspökeként választották pápának. Az egyházi elöljárók közül többen szavaztak rá: az említett Rafael és hat további püspök, köztük az ausztráliai Melbourne kopt közösségének egyházi vezetője.
Ez a széles körű vallásvezetői támogatás különösen fontos, hogy II. Tavadrosz megvalósíthassa elképzeléseit. Ezek fő jellemvonása a III. Senuda által képviselt politikus egyház szerep továbbvitele, különösen a mostani megváltozott egyiptomi közéletben. Nyitott a Muszlim Testvériséggel való párbeszédre, miután a kopt közösséget fenyegető igazán jelentős veszélynek a szélsőséges iszlamista csoportokat (a szalafitákat és a dzsihádistákat) tartja. Szándékai szerint a kopt egyház belpolitikai pozícióinak megerősítés érdekében tovább nyitna a fiatalok felé valamint erősítené az egyiptomi és a külföjdön élő közösségek közötti személyes és gazdasági kapcsolatokat.
A politikai profil további erősödése nem minden kopt vallási és világi vezetőnek tetszik. Ellenállnának annak a folyamatnak, amely a vallások politikába történő általános benyomulását eredményezi. Pedig az új pápa – a befolyásos amerikai és ausztráliai közösségek által támogatott – törekvései mögött ott a ki nem mondott cél: a Muszlim Testvériség mintájára kopt/keresztény politikai pártot kell létrehozni a megfelelő érdekérvényesítés céljából.
Ennek hiánya már az új alkotmány mostani formálódása során meglátszik. Az iszlamisták által preferált dzimmí-státus (amely védettséget, bizonyos téren kiváltságokat adna a keresztény közösségeknek, de nem biztosítaná a modern értelemben vett jogegyenlőséget) a kopt vezetők számára elfogadhatatlan. Ugyanakkor nem kevés azon – főként világias gondolkodású – koptok száma, akik a saría személyi jogi kiterjesztését nem elleneznék: például könnyebbséget jelentene a korábban említett válási nehézségek elkerülése érdekében. (Tavadrosz álláspontja ebben a kérdésben érthetően konzervatív: minden válás miatt kitért nőt visszakövetel az egyháznak.)
Van még egy – ugyancsak a nyugati koptok részéről érkező – nyomás az új vezető felé, hogy oldja fel elődje rendelkezését, amelyben megtiltotta a jeruzsálemi szent helyekhez való zarándoklatot. E tiltás alapja az volt, hogy III. Senuda a palesztin kérdés végső rendezéséig szolidaritást vállalt a muszlimokkal. Kérdés, hogy Tavadrosz pápa fenntartja-e ezt a rendelkezést – a jelenlegi iszlamista kormánynak tett gesztusként.
Az új pápa előtti ugyancsak jelentős kihívás az elődje hosszú vezetése alatt az egyházban elterjedt politikai és pénzügyi korrupció felszámolása lehet. Politikai téren talán kisebb nyomás nehezedik majd Tavadroszra, miután a korábbi kizárólagos autoritással rendelkező mubáraki erőszakszervezet meggyengült. Az egyházi pénzügyek rendbetétele azonban – bár ez irányban erős nyomás érkezik a befolyásos külföldi közösségek részéről – nagyon nehéz lesz.
A széles körű támogatás ellenére tehát nincs teljes egység az új pápa mögött. A három jelölt mögötti támogatás rámutat egy formálódó generációs különállásra is. Míg az idősebbek – történelmi/személyes tapasztalataik alapján – visszahúzódnának a politikától és a világi kérdésektől – a lelki/spirituális világra koncentrálva, a fiatalabbak már egyensúlyt keresnének a két világszemlélet között. Egyelőre azonban – bármennyire is hangsúlyozza a nyugati sajtó, hogy a megválasztott vezető élettapasztalata szerint egyesíti magában a világi és spirituális szemléletet, politikájában nem várható eltérés a senudai úttól.
A hagyományok szerint Szent Márk által Kr.u. 50-ben alapított egyiptomi egyház 118. pápájának nem lesz könnyű dolga.
