iszlám és politika

Manyasz Róbert Kázmér blogja

Újra határhelyzet – Libanon

2012. szeptember 30. 06:19 - politics&islam

Az utóbbi hetekben a cédrusok alatt is egyre feszültebb a légkör. A szíriai események fegyveres összecsapásukban manifesztálódó begyűrűzése egyelőre az északi Tripolira és közvetlen környékére korlátozódik, ahol a Dzsabal Muhszin alavitái és a Báb al-Tabbána/Abú Szamrá negyedek radikális – többnyire szalafita imámok befolyása alatt álló – csoportjai csapnak össze egyre nagyobb gyakorisággal. A katonaság a belbiztonsági erőkkel összefogva időről időre bevonul, felvonul, demonstrál és – átmenetileg – helyre is állítja a rendet. A parázs azonban továbbra is izzik – a libanoni lakosság végletesen megosztott a szomszédos országban zajló polgárháborúhoz való viszonyát illetően.

Az Észak-Libanonban zajló időnkénti összecsapásokhoz, miként az egyre növekvő számú szíriai menekült jelenlétéhez vagy a szíriai határon történő lövöldözésekhez (amelyeknek sokszor libanoni áldozatai is vannak) a hasonló körülményekhez jól kondicionált lakosság hozzászokott. Kis adalék: amikor a 2008 májusi „két napos polgárháború” alatt a házunkat fedezékül használva a szomszéd épületegyüttest ostromolták és egész éjjel dörögtek a géppisztolyok, géppuskák és rpg-k, kora reggel – akkor még azt hittük, csak a csata szünetében – kedélyesen kávéztunk a lakótömb családjaival a „házmester” teraszán. A gyerekek önfeledten játszottak a tavaszi verőfényben, a szalonban a tévé az aktuális török szappanoperát sugározta és mindenki kíváncsian találgatta, hogy az erkélyünk alatti fegyvereseket szállító pick up-forgalom vajon egy újabb esti felvonás előjele-e. Nem lett az.)

Most valami mégis felborzolta a kedélyeket Libanonban. Augusztus elején letartóztatták Michel Szamáhá-t, a Falangista Párt volt tagját (a párt és a szír kormány közötti korábbi összekötőt), aki az utóbbi időben egyre keményebben bírálta a szíriai felkelőket, támogatván az Aszad-rendszert. Szamáha, aki még a szír katonai-biztonsági jelenét idején Rafíq al-Harírí kormányaiban a kilencvenes években, de még az ezredforduló után is betöltött miniszteri posztokat, a szíriai csapatok kivonulása után az Aszad-kormány leghangosabb keresztény támogatója maradt Libanonban, aki a szíriai események eszkalálódásáig heti rendszerességgel konzultált Bassár al-Aszad elnökkel. Most több kiló robbanószert találtak bejrúti (Asrafije) és hegyvidéki (Khansára) lakásaiban, amelyet damaszkuszi látogatásai alkalmával hozott át a határon. A biztonsági erők hivatalos jelentései szerint Szamáha és társai a maronita pátriárka autókonvoja ellen használták volna őket, még a Ramadán idején.

Ha most eltekintünk attól az apróságtól, hogy a jelenlegi maronita egyházfő, Bisára Butrosz al-Ráí korántsem olyan keményen Aszad-ellenes, mint elődje, Szfeir pátriárka volt, így meggyilkolása nem igazán lehetett a szíriai vezetés prioritást élvező elképzelései között, egy volt miniszter, lakásában felhalmozott dinamit rudakkal – kétségtelenül pikáns kép lehetett még a sokat megélt Libanonban is. De – nézetem szerint – egyáltalán nem elképzelhetetlen.

Szamáha letartóztatása mindenestre felkavarta a nyári forróságban – és most az azzal egyidejű iszlám böjti hónapban – szokás szerint leszedált libanoni politikai életet. Az Aszad-rezsim leváltását követelő ellenzék (a legbefolyásosabb szunnita szervezet, a Jövő Irányzat/ تيار المستقبل, a keresztény Libanoni Erők/القوات اللبنانية és a Falangista Párt/  حزب الكتائب اللبنانية, valamint csatolt részeik) két hete átnyújtottak az elnöknek egy 58 parlamenti képviselő által aláírt jegyzéket, amelyben sürgős lépésekre kérik az államfőt. Miként a nyilatkozatokból kiderült, a Fuád al-Szinjúra volt miniszterelnök által átnyútott jegyzék már három hónapja elkészült és az ellenzéki képviselőcsoport eredetileg az Arab Ligának és azon keresztül a tagországok vezetőinek kívánta azt átadni.

Végül a Március 14-e Csoport (a jelenlegi ellenzék) néhány vezetője javaslatára került az új kiegészítésekkel bővített írás először a köztársasági elnök kezébe. Az ellenzék által sürgetett legfontosabb lépések többek között a következők:

  • A szír-libanoni határ védelme és megerősítése az ENSZ békefenntartó erőinek segítségével.
  • Ennek érdekében a kormány forduljon hivatalosan az ENSZ-hez, hivatkozván a libanoni határ szír hadsereg általi naponta történő megsértésére.
  • A határon át történő fegyverszállítások megakadályozása.
  • A két ország közötti Együttműködési és Koordinációs Egyezmény felmondása.
  • A Szíriai-Libanoni Legfelsőbb Tanács (a két ország közötti politikai koordinációs testület) munkájának felfüggesztése. Szamáha ebben fontos szerepet játszott.
  • A bejrúti szíriai nagykövetet nyilvánítsák persona non grata-nak.

A kormány oldaláról a legbefolyásosabb erő, a síita Hezbollah/حزب الله parlamenti frakciójának vezetője, Muhammad Raad válaszolt a jegyzék legérzékenyebb részére, azaz a szír-libanoni határ ENSZ csapatok általi ellenőrzésére. Az ellenzék jegyzéke arra hivatkozik, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1701. határozatának 14. paragrafusa kimondja, hogy a libanoni kormány köteles biztosítani a libanoni határ védelmét, megakadályozva minden engedély nélküli anyagmozgatást de ebben segítséget kérhet az ENSZ Libanonban állomásozó erőitől (UNIFIL). A Hezbollah álláspontja szerint viszont az UNIFIL erőinek a szír határra való átcsoportosításához – azon túl, hogy első lépésben a libanoni kormány hivatalos kérelmére volna szükség – a Biztonsági Tanács határozata is kellene.

Ennek így együtt pedig igen kicsi az esélye. A Hezbollah, mint a szír kormányfő szövetségese számára létfontosságú a határ megfelelő átjárhatósága – mindkét irányba. (Ezt az ellenőrizetlenséget – jegyezném meg halkan – a felkelőket támogató libanoni erők is kihasználják, különösen a radikális szunnita iszlamisták.) Emlékeztetnék itt arra, hogy a 2006-os izraeli támadások alatt és után a Hezbollah és az akkori ellenzék (a Március 8. Csoport) kategorikusan elutasította, hogy a libanoni kormány az ENSZ segítségét kérje és az UNIFIL német egységei erősítsék meg a keleti határokat, ellenőrző tornyokkal és kamerákkal erősítve meg a határellenőrzést. Ebben az álláspontban tükröződik – az átjárható határ katonai-stratégiai jelentőségén túlmenően –, hogy a Hezbollah és szövetségesei nem szívesen látnák, hogy a libanoni-szír határ őrizete a déli, Izraellel közös határhoz válnék hasonlatossá. 

Alapvető probléma, hogy a libanoni szíriai határ máig nincs hivatalosan, mindkét fél által elismerten kijelölve. Ennek megfelelően az Izrael által megszállt Sebaa-farm hovatartozása is kérdéses. A Szíria-szövetséges libanoni erőknek, miként az eddigi damaszkuszi vezetésnek sem volt érdeke, hogy ezt a kérdést a Sebaa-farm (és a Golán-fennsík) hovatartozásának rendezése előtt napirendre vegye. Amennyiben Szíriában rendszerváltás következnék be, érdekes és cseppet sem egyszerűbb helyzet állna elő, különösen, ha – a regionális tendenciáknak megfelelően – iszlamisták jutnának hatalmi pozíciókba, miután ezek bizonyára nem lennének olyan engedékenyek a libanoni igényekkel szemben, mint a libanoni szövetségesei megsegítésére a Sebaa-farmról retorikájában legalább is lemondó Aszad-vezetés.

Az egyre feszültebb iráni-izraeli viszonyban ez a 375 kilométeres határ különleges jelentőségű. Miként a Jahja Szafaví, az iráni fegyveres erők főparancsnokának tanácsadója fogalmaz: „Libanon és Szíria Irán számára a stratégiai mélységet biztosítja egy Izraellel való esetleges fegyveres konfliktusban.”

A Szamáha-affér az ellenzék számára újra rámutatott a határhelyzet tarthatatlanságára. Úgy tűnhet számukra, hogy a szíriai ellenzék szárazföldi úton történő támogatása nem biztos, hogy érdekeltté teszi őket a nyitott határ további fenntartásában. Ugyanakkor a jelenlegi politikai helyzetben, amikor a bejrúti Szerájban fő ellenfelük, a Hezbolllah által koordinált kormány regnál  és nyugati szövetségeseik továbbra is ódzkodnak a szíriai konfliktusba történő bárminemű hathatós beavatkozástól, nincs sok esélyük, hogy éppen a határkérdésben léphessenek előre. A köztársasági elnökhöz fordulás sem kecsegtetheti őket több reménnyel, tekintve Michel Szulajmán korántsem tekinthető Szíria-ellenes politikusnak. Személyiségéről majd egy jövőbeli posztban írok. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://islampolitics.blog.hu/api/trackback/id/tr54801726

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása