A radikálisok és mérsékeltek közötti küzdelem az „arab tavasz” egyiptomi szárba szökkenése után sem dőlt még el teljesen. Az utóbbi években megerősödött radikális irányzat tagjai magukat ’65-ös Csoportnak vagy qutbistáknak nevezik, amivel a szervezet múlt század közepi radikalizálódásának vezetőjére – majd a belőle kiváló iszlám fundamentalista csoportok spiritus rectorára –, a Dzsamál Abdunnászir/Nasszer elnök által 1966-ban felakasztatott Szajjid Qutbra utalnak. 

A Qutb-perben ítélték börtönbüntetésre a most megválasztott vezetőt, Muhammad Badíat is. S bár a Muzulmán Testvérek hivatalos kommünikéiben mindig elítélte-elítéli a fegyveres harcot, a qutbisták elismerik a szükséghelyzetben alkalmazható „megelőző erőszak” jogosságát.  Szervezet történetében ez a radikális módszert titokban támogató irányzat mindig jelen volt. Erre számos esetet hozhatunk fel. Például a kilencvenes években az akkori vezető Musztafa Meshur tudomásával a Testvérek ellenőrizte orvosi szakszervezet egyik vezetője titokban harcosokat exportált Csecsenföldre.

A jelenlegi vezetésben a reformerek gyengeségük ellenére sem teljesen veszítették el befolyásukat. A fiatal jogász, Iszám al-Araján, aki a tavalyi tüntetések alatt majd azok után is folyamatosan exponálja magát, s egyre aktívabb a vezetőségi tanácsban is, a tagok közötti párbeszédet hangsúlyozza, mondván, hogy a jelenlegi kiélezett helyzetben a szervezetnek zárnia kell sorait. A mérsékeltek helyzete azonban nehéz: több egyiptomi politológus is úgy látja, hogy amennyiben a radikálisok politikája győzedelmeskedik és teret engednek a radikálisoknak, akik nem zárkóznak el a szalafitákkkal való széles körű együttműködéstől, elképzelhető a reformerek további kiszorítása a Testvériségből.

Amennyiben a szervezet megszerzi az államelnöki posztot (ennek esélyeiről majd egy másik alkalommal értekezünk) megkezdheti a régi rend tényleges lebontását. Mubárak ugyan távozott, de a katonai-titkosszolgálati – azaz fegyveres erők által képviselt – struktúra a Legfelső Katonai Tanács és tartozékai képében tovább létezik.

A 70 éves veterán politikus – mellesleg a konzervativizmus fellegvárának tartott aszjúti egyetem volt professzora – Muhammad Badía képes a két tábor integrálására és a békés eszközök további preferálására. Miközben két évtizedig volt az állatorvosi szakszervezet vezetője, a Testvérekben az ideológiai munka legfőbb felelőse volt. Így nem véletlen, hogy nyilatkozataiban a társadalom vallásos öntudatának erősítésére és az oktatásra fekteti a hangsúlyt. Mindezt azért, hogy a vallásilag öntudatos társadalom szellemileg felvértezve szállhasson szembe a nyugati (amerikai) kultúra romboló viharának. Nehézséget okozhat a számára, az a parlamenti helyek negyedét birtokló szélsőséges iszlamista szalafitákkal való kényszerű együttműködés a régi rend teljes felszámolásában.

A katonai establishment – miután a legfőbb favorit, a világ legbefolyásosabb politikai személyiségei közé sorolt egyiptomi hírszerzés-igazgató, Omár Szulajmán kilépett a választási kampányból – Amr Músza volt külügyminisztert és Arab Liga-főtitkárt favorizálja. Murszí és Adulfattáh együttes indulása pedig gyengítheti a Testvériség esélyeit. Amennyiben Músza nyer, a Katonai Tanáccsal fenntarthatják a régi rezsim hatalmi kereteit. Ha a Testvériség ezt a pozíciót is megszerzi, május 25.e után ténylegesen megkezdődhet az egyiptomi rendszerváltás.