"Tief ist der Brunnen der Vergangenheit." - írta vala a zseniális lübecki író(gép).
Így van. Olyannyira, hogy a valódi múlt viszonylatában - lásd: Big Bang, vagy legalább a Naprendszer kora - minden, amit összekaparunk a Homo sap. sap. kis csordáinak úgynevezett kulturális/civilizációs rendezőelve alapján megesett történéseiről, olyik mértékben jelentéktelen, hogy a hozzájuk való ragaszkodás végtelenül nevetséges lesz. De hát e faj - mint minden zoon - kiváltképp szereti a könnyebb utakat; legendák, mítoszok, religiók születnek - s a szellemi restség örök, még olyan korban is, amikor igencsak kezében volnának más eszközök. És a tudás.
Így hát, minden, ami most következik, mellékes. S benne rejlik csaknem minden, ami magyarázza azt, ami ma van.
xxx
A mezopotámiai források - a suméroktól az akkádokon és az asszírokon át a babilóniaiakig számos nyelven nevezték az Öblöt. Volt Nagy Tenger, a Napkelet tengere, a Nagy Napkelet-tenger, Alsó-tenger, Keserű-folyó, a Káldeusok tengere. Később, a görög és római geográfusok révén lett Vörös-tenger(!), majd - a perzsa forrásokban - Iráq tengere.
Így nem véletlen, hogy ma is minimum két irányból szeretnék kisajátítani maguknak az elnevezést: Perzsa/Arab-öböl. Én, ha nem elégszem meg a jelzőtlen megnevezéssel, perzsásítani fogom - nekem így tetszik.
xxx
Ez a Satt al-Arab (a Tigris és az Eufrátesz egyesülése utáni folyam) torkolatától a Hormuzi-szorosig terjedő vízfelület mindig rendelkezett stratégiai jelentőséggel. Mezopotámia, Perzsia és az Arab-félsziget övezte, annak minden "világtörténelmi következményével". Ez meglehetősen hosszú és bonyolult történet. Miután később úgyis a déli partról lesz szó, a történelmi visszatekintés is erre a fertályra szorítkozik.
Lássuk, mi zajlott az Öböl "arab oldalán". Az Emírségek, Katar, Bahrein, Szaúd-Arábia (keleti partjainak) előtörténete. Meg egy kicsit Kuvaité s Ománé.